Csak
ülök a kocsiban az iskola-udvaron,
szemben
velem madárka száll a kerítésre.
Rám
néz, majd tovaröppen,
hozza
a társait, kikkel vad fogócskázásba kezdenek.
Mintha
csak nekem mókáznának, közben csivitelnek.
Tán
szóba elegyednének, de választ nem kapnak,
megunják
és huss, már nyomuk sincs.
Egy
szép lepke táncol a képbe.
Lebukik,
felröppen, szárnyaival verdes,
aztán
ő is elszáll a dolgára.
Nem
messze tőlem a hársfa ágai hajladoznak,
susogó
levelek zenéjével telik meg e tér.
Simogató
szellő az ablakon ki-be jár.
Vége a
parkolásnak, indulunk tovább,
de a
látvány és hangulata velem marad,
mai
ajándékod köszönöm Földanya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése