Míg
belül, a szívem mélyén békesség honol,
teljesen
mindegy, mi történik az egó-s felszínen.
Bármit
válasszak is,
legyen
jó, vagy kevésbé az,
hogy
sír, vagy nevet a szemem,
lábam
jár, vagy pihenni kényszerül,
a
belső nyugalom tudomásul veszi,
mi
kívül történik,
mintha
csak egy mozifilm lenne.
Mindegy,
vicces, vagy szomorú,
dühös,
vagy nyugodt,
minden
helyénvaló és rendben van.
Aztán
fordul a kocka és semmi nem jó.
A
belső szemlélődő semmivé lesz.
A kis
egó ilyenkor megretten,
nem
tudja eldönteni a legapróbb dolgot sem.
Jól
jön ilyenkor a tudatos légzés ajándéka.
Míg
azt figyelem, hogy jár bennem a levegő,
oldódik
a gát, kisüt a belső nap,
és én
újra tudom élmény élni!
Embernek
lenni, többieket megszeretgetni,
Földanya
teremtményeinek örülni:
napfényben
járni, kelni,
szellő
simogatását, suttogását érezni.
Eső
koppanását hallgatni,
madarak
táncát bámulni,
Pici baba
gőgicsélése,
embertestvérek
mosolya,
ez
mind- mind egy csoda.
A derű
és nyugalom helyreáll,
ismét
kerek és szép a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése