2009. augusztus 15., szombat

CSILLÁNAK, CSODÁLATOS LÁNYKÁMNAK



Csilla Tündérem szeretlek,
és nagyon büszke vagyok rád,
köszönöm, hogy én lehetek az édesanyád.

Szeretnék megosztani veled pár gondolatot,
ami az évek során tapasztalati úton nekem jutott.

Fel kellett ismernem: nem minden az, aminek látszik.
Bár berzenkedett minden porcikám,
a felismerés mégis így szól:

Minden ember egyedi, a világ csodája.
Nem minden a külcsín, és a látszat,
az igazi csoda belül, a szívben van.

Aki erre rátalál, élete derűs és nyugodt lesz.
Mindegy, az élet milyen kihívása vár,
a szív biztonsága, védelme minden gondon átvezet.

Testünk a sok-sok sejttel, egy összehangolt gyár,
csak arra vár, hogy szóba álljunk vele.
Megkérhetjük, hogy dolgozzon az érdekünkben,
hozza a tudtunkra, mit, és hogy szeret.

Aztán itt vannak a gondolatok, ők teremtik a valóságot.
Tényleg azon jár az eszem, amit el akarok érni,
vagy kalandozik ide-oda?

A választás rajtam áll.
Mire figyelek, mire gondolok, mit érzek?
Rajtam kívül ezt senki más meg nem szabhatja,
hát úgy döntöttem, örülök életemnek.

Felhő - mozinak, madáréneknek,
kerti virágok bólogatásának, emberek mosolyának.

Igyekszem a jelen pillanat csodáinak örülni.
Ilyenkor felszínre jön a Belső-Babám.
Felhőtlen öröm, és hála a jutalom.

Ez az, ami mindenki sajátja.
A jelenben levés, az élet kulcsa.
A múlt és jövő, csak illúzió.
A jelen pillanat a teremtés bölcsője.
Ki ezt lehetővé teszi magának,
új utak nyílnak meg előtte, tudatos teremtővé válik.

Rájön, mindegy mit hoz a sors,
minden csak egy tapasztalás,
nem jó, vagy rossz, ahogy „cimkézni” szokás.

A sok kis tapasztalás összeadódik,
boldogsággá, örömmé formálódik.
A csoda benned is ott van, merd felfedezni!

Belső világunk olyan tágas,
hogy a világmindenség, a csillagaival bőven belefér.

Minnél jobban megismered ezt a belső univerzumot,
annál szebbé válik a kinti világ, és benne Te magad.

Minden, ami az életünkben van, egy gyöngyszem,
legyen bennünk mint érzés, vagy gondolat.

Életre hívhatja a külvilág, de a gyöngyöt Te növeszted.
Még ha első látásra nem is nyilvánvaló, mégis értünk van minden.
Ezért akár jól is érezhetjük a bőrünkben magunk.

Életünk színházának írója és rendezője mi magunk vagyunk.
A színészt is mi alakítjuk.
A társulat szereplőit is mi magunk választjuk.

Néha igen vicces, máskor szomorú a darab,
hát írd olyanra a folytatást,
hogy az kedvedre való legyen!

Első lépés, hogy szeresd és értékeld magad,
meg mindazt, amit teszel, vagy nem teszel.

Emlékszel?
Nincs jó, vagy rossz választás, csak tapasztalás.

Engedd, hogy felnőtt életedet,
a szívedben lakó Bölcs Gyermek vezesse,

így lesz minden napod móka és csoda.
Nagyon szeretlek Csilla.

CSILLÁNAK



Csillucikám, tündér lánykám,
szeretlek nagyon!

Szereted te is önmagad?
Érzed, és látod–e azt a Fenséges Lényt
aki valójában vagy?

A boldogság, elégedettség, és öröm forrása
ott van a szívedben.
Bármikor rácsatlakozhatsz.

Amint ezt megteszed, megváltozik életed.
Mókává, és játékká lesz,
Te pedig várod, mint egy kíváncsi gyerek,
a sors vajon mivel ajándékoz meg.

Ettől a perctől  a Belső Bölcs vezérel.
Nála jobbat Neked senki nem akarhat.
Segít, hogy jól érezd a bőrödben magad.

Aztán éled a vágy, ezt a békét, és örömöt
tovább ajándékozni.

Tudom a szíved mélyén mindezzel tisztában vagy.
Remélem egyszer ki is próbálod
Csodálatos Kislányom.

SZIVÁRVÁNY



Elcsendesedik, majd újra szakad.
Föld Anya mossa, tisztítja a világot.

A kert virágai ágaskodnak,
örülnek a locsolásnak,
hálából finom illattal töltik be a teret.

A kert korlátjára csapódó esőcseppek
mini szökőkutakká lesznek,
felvillannak, majd elenyésznék.

Kiderül az ég.
A virágok levelén az esőcseppek,
mint megannyi gyöngyfüzér
csillognak, sziporkáznak.

Szép lassan szivárvány formálódik.
átöleli a láthatárt.
Más részeken a lenyugvó Nap
megfesti a felhő-tarajokat.

Jó ebbe a látványba belefeledkezni,
újra gyermekként örülni, repesni.

KORONA ŐFELSÉGE



Korona Őfelségét
már régről ismerem.
Pilis mélyén megbúvó
templomába időnként meghív.

Ilyenkor a szívem
csordultig telik hálával.

Napokig bennem rezeg,
és kiárad mindenre,
min megakad a szemem,
vagy fókuszál tudatom.

Őfelsége köszönöm, hogy
közvetítődül választottál,
hogy erre a feladatra
méltónak találtál.