Ha az
EGO-nk helyett a szívünkre hallgatnánk,
nem
kéne többé hadakoznunk,
sem
magunkkal, sem a külvilággal.
Boldogságra
teremttettünk,
csak
elfelejtettük, mikor megszülettünk.
Belső
szeretetünk, mi mindenki születési ajándéka arra vár,
hogy
észrevegyük, újra felfedezzük, és birtokba vegyük.
Akinek
ez sikerül,
a
világ mocska, hullámvasútja, többé meg nem érinti.
A FÖLD
ajándékaira, és embertársaira figyel.
Örül a
napfénynek, lombok susogásának,
madarak
röptének, a víz dalának,
de
legfőképp emberek mosolyának.
Napjai
boldogságban telnek.
Ott
segít, ahol kérik.
Senkit nem akar semmiről meggyőzni,
aki akarja, úgyis követi.
Senkit nem akar semmiről meggyőzni,
aki akarja, úgyis követi.
Ember!
Boldog vagy ott ahol vagy,
azokkal
a lehetőségekkel, amik éppen adottak?
Az
akadályra, vagy a haladás módjára figyelsz?
Elgondolkoztál-e
már ilyen dolgokon?
A
boldogsághoz, és szabadsághoz,
az
önmegismerésen át vezet az út.
Megfigyelted-e
mi szomorít, vagy mi dob fel?
Mikor
engeded másokat úgy játszani, ahogy csak akarnak,
vagy
mikor akarod irányítani a világot?
Mikor
jó minden úgy ahogy van,
és
mikor fordul mindez káoszba?
Ha
igazán kíváncsi vagy a válaszokra, megkapod a feleletet,
azt,
mi neked szól, táplál, és épít.
A
szíved mélyén tudod a megoldást,
a
válasz mindenre benned van.
A
titok csupán annyi,
hogy
meg kell hallani-hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése