Fázom, és
fáj a fogam.
Napok óta
nincs fűtés.
Dermedt a
testem,
háborog a lelkem.
Vajon mire
jó mindez?
Hol elborít
a düh,
hol
bizakodom.
Kattog az
agyam,
hogy lehetne
finom meleg,
úgy tán
oldódna a sok
felszínre
jutott blokk.
Ölelgetem,
szeretgetem
az
összegyűlt problémahalmazt.
Fénnyel
mosom, elengedem.
Az NLP
gyakorlatok
bolygattak
így fel,
vagy egyébként
is
kiérlelődött
ez meg az?
Ki tudja?
Hol játék, hol
szenvedés,
máskor
mindkettő egy időben.
Figyelem
magam
belül és a
felszínen.
Van, ami
nyilvánvaló,
van, ami
nem.
Most, míg
ezt írom,
olyan mókás
az egész.
Szenvedtetem
magam,
de miért, mi
végre?
Nagy levegő,
szívbéli kacaj,
mindjárt
szebb a világ,
bár még nem
kerek,
de kerekedik.
Percről
percre
könnyebb,
lazább,
nagyon szeretlek világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése