Sűrű
pelyhekben hull a hó,
percről
percre nő a hótakaró.
Megül
a faágakon, tetőkön,
finom
puhán beborítja a kert növényeit.
Aztán
feltámad a szél,
söpri
a havat mindenhonnan,
majd
elcsendesedik.
Megpihennek
az elemek.
Kisüt
a Nap, sziporkázik a fehérség.
Előkerülnek
a madarak.
Egy
ideig ülnek a TV antennán,
aztán
huss, nekiveselkednek,
leröppennek
a tetőgerincre, és csúsznak,
a
tető aljáig meg sem állnak.
Először
azt hittem, rosszul látok.
Szánkázó
madarak, ilyet még nem láttam.
De az
első próbálkozót több is követi,
bár a
mutatvány nem megy olyan jól nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése