Elindultunk másodjára
Szilvásváradra.
Első alkalommal eleredt az eső,
majd felhőszakadás lett belőle.
Eljutottunk ugyan Szilvás
közepére,
ott a kocsiban megreggeliztünk,
várva, hogy eláll,
de az eső csak zúdult, így hát
szépen visszafordultunk,
mert úgy esett, hogy a zápor
bennünket hazakergetett.
Hát most újra nekiveselkedtünk,
eltökéltük,
a Szalajka-völgy közepéig meg se
állunk.
Szilváson a kis erdei vasútra
szálltunk.
A végállomástól csodálatos utak
indulnak.
Mi az ősember barlangja felé
ballagtunk,
de a sok lépcsőtől megriadtunk.
Beértük azzal, hogy elolvastuk a
tájékoztató táblát.
Megtudtuk, több tízezer éve
emberek laktak ott,
kiknek állati csontból furulyájuk
volt.
Elindultunk a fennsíkról lefelé.
Csodáltuk a fátyol-vízesést, és
hallgattuk csobogása zenéjét.
Egy tűzrakó mellé letelepedtünk,
hol szitakötők táncát lestük.
Az Erdei múzeumot körbe sétáltuk.
Kicsit lejjebb, a pisztráng-nevelde
mellett vezetett utunk.
Gyönyörű a vidék, öröm
szippantani a levegőt, nézni a tájat.
Egykettőre lejutunk, és úgy
döntünk, kávézunk.
No ezt megspórolhattuk volna.
Borzalmas barna löttyöt tettek a
pohárba.
Hogy mégis jó szájízünk legyen,
pisztrángot rendeltünk egy másik
helyen.
Jóízűen megfalatoztuk, tíz ujjunk
utána megnyaltuk.
Most már jöhet Bélapátfalva.
A templomot és romokat már
sokszor láttuk, most csak
a forrásvíz miatt jöttünk,
flakonjainkat vele teletöltöttük.
Hazatérve újabb meglepetés,
törökországi kirándulás képeit
vászonra kivetítve moziztunk
magunknak
Késő estébe hajolva hallgattuk
Gézu úti-beszámolóját.
Aztán egy kis zsugaparti meg jó
sok kacagás,
s ripsz ropsz, vége a napnak, ki-
ki az ágyába ballaghat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése