Aki elindul a spiritualitás útján, azt hallja, azt tanulja, keresd a fényt. Miközben „tudatosan keresi”, vagy legalább is azt hiszi teljesen elnyomja a „rossz”, azaz sötét oldalát. Csak a fény tartományára figyel.
Amikor azt hiszi, már csak a fény létezik számára, előjön, megmutatkozik sötét oldala. Belül: félelem, kétely, önvád, stb. Kívül: démon, agresszió, stb formájában.
És ekkor a tanuló összezavarodik. Nem érti mi is van.
A magyarázat pedig az:
A teremtés szeretetből teremtetett, az tartja fenn és az mozgatja. A világos és sötét oldal pulzálása, dinamikája, változása adja az élet ritmusát.
Ha én megtagadom az egyik oldalamat, vagy a külvilágba lököm, megállítom magamban Teremtő/ Teremtés pulzálását/táncát.
Amikor erre ráeszmélek, elkezdek dolgozni a sötét oldalam aspektusaival, amelyek megnyilvánulhatnak: a tudatos felemben és a tudatalattimban illetve a külvilágba száműzött részeimben.
Amikor mindezeket együttesen el tudom fogadni sajátomként éppúgy, mint a fényes oldalamat egy csodás dallam és áramlás tölt fel engem és a körülöttem lévő teret.
Ilyenkor helyreáll a teremtés szeretet-egyensúlya. Élem a MOST pillanatában ön-ön magam. Fényben könnyedén, boldogan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése