Fáradt vagyok. Fáj mindenem, de legfőképp a fejem.
Elénekeltem a beindító kódokat.
Meditáció:
A Szeretet bolygóján vagyok. Mindenki szívéből egy
szeretetsugár jön az én szívembe, ami azonnal átsugárzik az Ország-tojásba.
Egyszerre vagyok az Orion övön, a bőrömben, és az
Ország-tojás egyenlítőjén.
Szeretettel átrepítenek Aulihoz,
a gyógyító bolygóra.
J: Van-e olyan
szerződésem, ami blokkolja a „látásomat”, vagy csak a saját félelmeim, gátjaim
az akadály?
A : Mindkettő.
J : Tudsz
segíteni, most, hogy erre rájöttem?
A Igen. Elviszlek
a Zöld-sárga bolygóra, kövess!
J : Vöröset látok
A : Ez
szennyeződés. Feküdj a fűre. A fűszálak átpásztázzák a lelked, és gyógyítják
annak sérüléseit, oldják a hátráltató fogadalmakat. Érezd, ahogy oldódnak a
csomók! Érezd, ahogy a vörösség-pirosság szertefoszlik, helyét kékes-zöld fény
tölti be.
Már nem az számit, hogy én, ill. az ego-m mit akar.
A legtöbbet akarom kihozni az égi segítségből, amire csak
képes vagyok. Ez érzés, óhaj, és nem agyi akarás. Az első aura rétegemet
tisztítják.
Az engem gyógyító
„füvek” elsárgultak, elhaltak. Újak nőnek. Ez a II aura talán tisztább,
vagy talán mégse?
Bebábozódom a fűbe. Minden aura rétegemet, és a testemet is áthatják.
Vitalitás, életerő tölt meg. Azt mondják, ennyi elég mára.
Auli újra vezet.
Egy lila színű helyre érünk, ahol átpásztáz ez a lila szín. Érzem, ahogy
kisöpör belőlem valamit a koronacsakrától a lábam felé. Itt csak lebegek,
energia vagyok, mégis tudom, mi történik a testemmel.
Most arany fény tölt be mindent, aztán zöld.
El akarok búcsúzni itt is, és a gyógyító füvektől is.
Auli nem ér
hozzám, mégis olyan, mintha átölelne.
Ismét Aollánál
vagyok a Szeretet bolygóján. Azt mondja, folytassam a dalolást. Később rájövök,
szól e az elemekről /tűz, víz levegő, föld/, és ha igen, meddig tart egy-egy
rész.
Az Ürességen át megyek vissza a testembe, begyűjtve a
teljességet.
Mintha több részből állnék.
A nagyobb, aki a sötétségben van, őt átjárja a sötétség-teljesség,
míg én, a földi bőrömben, vagy inkább az aura rétegeimben arany-folyamként
érzékelem, ami még mindig sokkal nagyobb, mint a hús-vér testem Az még nincs
jelen.
A feketeségben óriási, vagy inkább határtalan vagyok, és
csak áramlás van.
Az aurámban is jó nagy vagyok, ill. aranyerek áramlása van.
Tudom, mind én vagyok. Csak engedem, hogy ezek a mozgások, áramlások legyenek.
Ítélkezés-mentes szemlélődő vagyok.
Ahogy ezt összefoglalom, a fizikai testem ereiben is érzem a
sötét-semmi-mindem áramlását.
Legközelebb kérhetem az agyi ereim, és a szemidegeim
tisztítását, a kisagyam, és a vállam közti rész tisztítását.
Nem eltakarós, elhomályosítós, hanem harmonizáló fehér
köd-ben arany szálak cikáznak.
Még a testemen, és annak energiarendszerén kell dolgozni,
aztán várnak majd a Kapcsolatok Bolygóján.
Érzem Aolla és a
többiek szeretetét.
Ez is átsugárzik az ország-tojásba.
Onnan visszatérek a jelenembe, hús vér mivoltomba.
Három huncut legényke, vásott kis ifjak,
A vásári forgatagban ezt – azt elcsentek,
Aztán büszkén mutogatták egymásnak, mit zsákmányoltak.
Ment ez így egy ideig, de a vásárosok megunták.
Koromba mártották portékáikat, lássák, kinek milyen a keze.
Aki kifizette, amit vett, letörölt, tiszta árut kapott.
Legénykéink ezt nem tudták, kormos kezükre ügyet sem
vetettek,
Csak egymásnak folyton dicsekedtek.
Hamar kiderült, kik a tolvajok, törvényszéket ült a sok
kofa:
A döntés úgy szólt, minden károsultnál 1 hétig kell
dolgozzanak,
Hogy az árusok kára megtérüljön, és az ifjak megtanulják,
Mindennek ára van a Nap alatt.
HI O HIO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése