Magos könyv

Köszönöm az erőt, mit minden nap kaphatok, mi segít írnom,

És meghallani, mit üzentek, aminek felfedésével megbíztatok.

Köszönöm a segítőtársakat a feladathoz.

Köszönöm, hogy elkülditek hozzám mindazt, mire szükség van,

Hogy a tudás mihamarabb közkinccsé lehessen.

Köszönöm, hogy mindebben segítetek, támogattok engem.

            Ámen

Isteni Én gyarló én és a bűn, vagy vétek

A Bibliátok Ádám és Éva alma evését nevezi meg eredendő bűn-ként, de ez enyhén szólva csacskaság.

Ti emberek bizalmatlanok vagytok embertársaitokkal szemben. Mint azt a Vonzás Törvénye helyesen kimondja: amit gondolsz, azt meg is teremted.

Tehát az igazi bűn, vagy vétek, - bárhogy is nevezzétek -  amikor a saját negatív gondolataidat embertársaidra kivetíted, és ráadásul amit visszatükröznek neked,  nem felismered, hanem még őket hibáztatod. Mikor  bizalmatlanságoddal megteremted, hogy becsapjanak, meglopjanak, félrevezessenek. Ez az egyik módszeretek, vétketek.

A másik, mikor megismersz, és megszeretsz valakit, mire figyelsz? Mit látsz? Mit látsz meg benne? Ugye a „jó oldalát” Aztán, mivel nincs két egyformán gondolkodó ember – elkezdetek a különbözőségekre, azaz a gondolatmenet és a következtetések különbözőségére figyelni. Ez az az állapot, amikor a kis ego-s gondolatokkal, érzésekkel megmérgezitek saját magatokat és a környezeteteket is. Ha jól utána néztek, ezek zöme csak feltételezés: amit úgy gondolsz, hogy a másik gondol. Eszedbe se  jut, hogy más srófra jár az agya, mert csak a sajátod ismered. Szóval a lényeg . Az helyett, hogy a másik ember Isteni Én-jét akarnátok látni, megismerni, csak az  ego-s gondolataira figyeltek benne éppúgy, mint önmagatokban.

Szóval energetikailag bűn, vagy vétek

-          feltételezni, más mit gondol,

-          a saját egyensúlytalanságodért másokat hibáztatni,

-          de legfőképpen az, amikor nem akarod látni saját magad és mások  Istenségét/istennőségét. Ennél nagyobbat nem tudtok véteni sem saját magatok, sem más ellen.

Mindaddig, amíg engeditek, hogy a gondolataitok irányítsák érzéseiteket, csak vesztesek lehettek.

Amint a szívetek szeretetteli érzései veszik át a fő szerepet, máris meglátod embertársaidban az Isteni Szikrát, és nagyszerűséget.

Ha ezt vetíted a térbe, így is fognak viszonyulni hozzád.

Megdicsőülni, megvilágosodni annyi, mint önmagad, és mindenki más Isteni Én-jét meglátni

Ez a belépő az Édenkertbe, ami mindig volt, mindig van, és mindig is lesz.

A boldog ember nem ér rá panaszkodni, mert annyi érdekesség, és szépség van az életében, hogy ez kitölti a napját.

Ő a jelenben él. Múlt és jövő nem köti le az energiáját.

Minden jó rezgést azonnal hasznosít, ezért ettől  boldog és kiegyensúlyozott.

Éva anya mosolyog utódait látva,

Kik Édenkertbe vágynak.

Sugdossa fülükbe:

Míg torzsalkodtok, oda bíz’ be nem juttok.

Tisztaszívű gyermekem, neked nyitva a kapu

Bármikor besétálhatsz, szeretettel várlak.

Az emberek minduntalan védelemre vágynak, mert nincsenek tisztában vele,

Hogy a démonaikat önmaguknak teremtik :

Fennszóval, gondolattal, vádaskodással, pletykával, rosszindulattal.

Ugyanez a helyzet, ha önmagadat bántod, ócsárolod.

A sok negatív erőt, mint a mágnes, magadhoz vonzod, ha tudsz róla, ha nem.

Ez a Kozmikus Törvény, aminn bizony nincs az ügyeskedőknek kiskapu.

Amilyen rezgést állítasz elő magadban, az határozza meg kedved, és környezeted.

Ezért hát a bölcs, ki már megjárta saját poklát, odafigyel, mit enged megteremni önmagában.

Ez csupán egy önkéntes választás, de nagy a hozadéka.

A jelenben él, ki így határoz, ott építi játékosan, könnyedén az életét,

Mivel a múlt és jövő súlya nem nyomja vállát, ölel, és segít, ha engeded. mosolyával felemel.

Szent szolgálatát felvállalja, teszi, mi rá szabatott, mert a szíve nemes és nyitott.

            EOLLE MO AO

Ég-apa Föld-anya és a sok Csillag:

Ég-apa Napja melegen símogat,

Föld-anya magja táplál,

Szellő ringat, cirógat,

Csillagok zenéje elaltat.

Ez mind a Teremtő ajándéka kedvencének

Emberbőrbe bújt,  angyal—gyermekének.

Hegyen, völgyön vigasság,

Betakarítottuk a magot,

Hordóban a nedű,

Örömre hát van ok,

Nosza gyere vígadjunk,

Körbe-körbe táncoljunk,

Mondjunk hálát Öreg Östennek,

A bőségért, mi adatott.

Mi a téli napokra elegendő,

Hogy mindig megteljen a bendő.