Magos könyv

Halovány orcája,

Mosolya Nap

Járása liliom.

Szava simogat,

Éneke igéz,

Férfi szívem dobban, mikor rá néz.

Kérem a kezét,

Veszem mátkámnak,

Úrasszonykor pedig asszonykámnak.

Hetedhét országos lakodalom,

Mit csapok neki,

Tudja meg mindenki.

Elmegyek én a világ végére, kincsekkel térek haza

Elhalmozom mátkám, kérdem, jönne- e hozzám?

Házacskát építek, ki is csinosítom, így várom asszonyom.

Szívem az övé, tudásom mindenkié.

Hegyen – völgyön híre járja,

Aranykezű párom gyógyít kis és nagy barmot.

Fülükbe sugdos, simogatja őket, életet lehel beléjük.

Immár Ő a vidék doktora, én meg a Füves – asszonya.

Hozzánk jár mind, ki gyógyulni akar,

Legyen az ember, vagy állat, nálunk gyógyírt találhat.

            EOLLE  MO

Hét Hegy völgye ünnepel, májusfát állít.

Dalol, táncol, mátkát választ a dalia,

Lányok szíve dobban.

Napszáltára ki-ki párjára talál,

Tábortűz körül regélnek a bölcsek,

Aztán elcsendesedik a táj, ideje aludni már.

Három legény tetszik nekem, melyiket válasszam?

Mindahány nemes dalia.

Bíz én azt választom, ki kalandra hív,

Messzi rokonokat megy látogatni,

Közben a fél világot bejárja.

            Hála, hála, hála.

Öreg apó gombát gyűjt, lassan lépeget,

Unokája ugra – bugrál, így gyűjtöget.

Telik a kosár.

Anyó gomba paprikása híres a vidéken,

Kanalával  ki – ki körbeüli a kondért,

Jóízűen falatoznak.

Aztán jön az érdekes mese,

Hol és mi van a világban,

A távoli rokonságban.

Feljön a Hold, sziporkáznak a Csillagok,

De Apó csak mesél, míg mindenki el nem szenderül,

Mosolyogva legbelül.

Hejj rege rejtem, figyelj nagyon!

Ősök hangja vezet, szíved hangja szól.

Emlékezz! Tudd, ki vagy!

Támad a dicső múlt.

Szívedben érezd az új idő dalát,

Rázd le a világ mocskát, s ébredj szívjóságodra.

Isteni Szikra vagy, ki teremteni képes,

Hát álmodd az új Édenkertet.

Itt az idő, megteheted,

Valósággá válthatod, ha akarod, van hozzá erőd.

Hát ne kételkedj többé, éld a csodát,

Mi itt van körülötted, de nem látod, mert eltakarod szemed.

Ha lehull a hályog, kitisztul az ég,

Ember-szívek ha összekapcsolódnak, dobbanásuk a szférák zenéjét is áthatja,

Bolygók és galaxisok dalolnak vele,

Így hát boldogságtól zeng az egész Teremtett Világ.

            HI  HO  HA

Erre, arra, amarra, pörög, forog, fordul,

Gyereklábak perdülnek, kacagás tölti be a teret.

Mosolyt fakasztanak minden arcon.

Az aranyos lurkók lelkesen játszanak,

Szívük lelkük a mókában benne van.

A felnőtt nép büszkén nézi a gyerekhadat,

Aztán ők is bekapcsolódnak, vigad a falu apraja és nagyja,

Hiszen ma van a tavasz első igazi napja.

            HO O AMO

Holdanya szeretetteli ölelése vigyázza álmunkat,

Csillagok zenéje az álomdal,

Pattogó tábortűz lángja nyújtózik az Ég felé,

Minden békés és nyugodt, aludj el legott.

            U HA HOA

Ősi a tudás, ősi a nyelv,

Figyelj, tanulj!

Értsd meg rejtett üzenetét, aztán tanítsd,

Hogy más is tudhassa,

Bölcsüljön és okosodjon, a szívére jobban hallgasson.

            HIU A HE

Sírj csak, ríjj csak lányom, könnyezd ki bánatod,

Aztán emeld fel fejed, vedd elő mosolyod,

Nézz a Napba, s mondj hálát azért, amid van,

Hisz kincsed a szívedben őrzöd,

Ez ad neked erőt, bátorságot mindenhez ezen a világon.

            IPOLLA  SHA

Serkenj, serkenj, itt a tavasz, rigó szól az ágon,

Ibolya illatoz, zöldellni kezd a táj, itt a kikelet már.

Ünnepeljük hát a megújulást, magok szárba szökkenését,

Nap-apa melegét, folyók duzzadását, állataink ellését.

Öreg Östen vigyáz ránk, hát hálát zengünk Neki,

Táncolunk, hogy mosolyogjon az Égben,

És mi élhessünk bőségben.

            I  OLLA  E

Hét Hegy határán nagy a móka,

Összegyűlt a rokonság névadóra.

Visszük a kisdedet Apóhoz, ki neki nevet fabrikál,

S bemutatja a csöppet Öreg Östennek.

Figyelne rá, óvná, védené, míg a Földön jár-kel.

Aztán vigad a nép, dalol, táncol,

Örvend az új jövevénynek,

Sok jót kíván neki, s családjának.

Mire feljönnek a csillagok mindenki jól elfárad,

Hát letelepednek a tűz köré mesemondásra,

És a világ folyásának megismerésére.

Aztán elszunnyad boldog, boldogtalan.

Így alussza igaz álmát a falu népe, Hold-anya kötényében.

            Ámen

Sír a baba, ringasd, dalolj neki,

Regélj mókusról, s őzikéről,

Zöldellő tarka rétről, hol majd futkoshat,

Ha megnő, felcseperedik.

Ha fiú a gyermek,

Énekeld meg, milyen dalia válik belőle

Kinek vitézségben nincs párja.

Ha leány, orcáját, termetét,
ügyes kezét, jókedvét dícsérd,

Tudja, milyenné formálja magát.

Így nő egy gyermek Hét Hegyen,
bölcsességben, szeretetben.

IPOLLA  SHE

Hegyen völgyön vigalom, körtánc, dal és móka, házasodik fiunk, a Hóka.

Szép menyasszonyt hoz a házhoz, derék, jó teremtést,

Megüljük hát ezért a nászt, ország világ lássa, milyen, mikor két szív egymásra talál.

Ez ünneplésre ad okot. Térj be hozzánk, ünnepelj velünk, jó szívvel látunk,

Sok finomsággal megkínálunk.

HÍV AZ ERDŐ, HÍV A VADON,
SOKÁIG KÍVÜLE NEM ÉLHETEK,
MERT NYUGALMAT CSAK OTT LELEK.

Apáról fiúra száll a tudomány évezredek óta már.

Így őrződik a múlt bölcsessége generációról generációra.

Míg él a bölcsek tudása, szava, jólétben élhetünk,

Amint ezt feledjük, nyomor köszönt ránk.

            HI HO HOA

Hét Vár emlék csupán. Vad harc dúlt ott.

Sok vitéz védte, de harcuk elveszett, a nemes vár porrá lett.

Kincsét elhordták, kik lerombolták.

Mi, a megmaradottak, új hazát keresünk, hol békében élhetünk.

Bízzál! Remélj! Tudd, ki vagy!

Isten Gyermekeként éld az életed,
hisz ez adatott neked.

Fénylőn, csillogón boldogan járd az utad.

Megteheted, Szeretett Gyermekem.

Álmodd meg a saját Édenkerted,

Megteremtésében segítek neked.

            I O HA

Hét Vár nyitva áll, vándor térj be,

Étel ital bőven vár.

Meséld, mi van a világban.

Merre jártál? Mit láttál ott?

Békesség honol.e azon a tájakon?

Ha mindent lemondtál, pihenj le nálunk,

Itt álmod békés, biztonságos, málhádra vigyázunk.

            HU O HA

Hét Vár nemes, büszke. Lakói gazdagok, tudásban párjuk nincs.

Szívjóságuk páratlan, vendégszeretetük legendás.

Kit a kapun beengednek, szerencse fia, oly csodákat láthat, mit máshol nem.

Ha a vándor keze ügyes, vagy jól forog nyelve, itt maradhat egy ideig, aztán ha kitelt az ideje, mennie kell.

A falak közt tartósan csak azt tűrik, ki itt született, szorgos és nemes.

A lustákat kitoloncolják, és elveszik a születési jog, tán ettől szorgos mind, ki itt élhet bőségben és békességben.

            HO O PO

Epres-erdő, vigalom,
örömtáncot járunk, ropunk.

Zöldül erdő, mező, megújul a rét,

Mag kidugja fejét a földből,

Patak, folyó duzzad,

Melegen süt Nap-apa,

Fényesen világít Hold-anya,

Csillagok társalognak a tábortűz lángjánál,

Mi közben csak ülünk, és mesélünk.

            HI O HOA

Házam csinos, takaros, marháim száma sok.

Hiába e gazdagság, ha egyedül vagyok benne.

Kit mátkámnak akartam, mást szeret.

Mit tegyek, hogy rám tekintsen, szívét mégis nekem adja?

Ha ezt tenné, tenyeremen hordanám, csillagot lopnék neki.

Én már tovább nem várhatok, a világnak indulok, szerencsét próbálok ott.

Nagy a világ valamelyik szegletében tán vár a boldogság, és szerető mátkám,

Kit az Ég nekem szánt, és neki engemet, hogy beteljesítsük az égi akaratot,

Hogy kiteljesítsük magunkat és egymást a Teremtő örömére, kedvére.

            UPPALA