Gyűjtöm a rőzsét tüzifának,
Szedem a Babámnak.
Jó nagy tüzet lobbantok,
Mátkámat azzal várom.
Mi leszünk a legboldogabb pár
Ezen a világon.
Kerek ég alatt éldegélünk Mátkán és Én.
Őzek, medvék, mókusok mind kedvünket keresik.
Erdő-mélyi kunyhónk a boldogság hona,
Ki békére, szeretetre vágyik, betér oda.
Mosollyal arcán távozik,
Lába fürge, szíve megkönnyülve.
Ez a mi ispotályunk, messze földről jön,
Ki gyógyulni akar.
Helye huja haj
Hold-anya az égen jár, ezüst fénye bevilágítja a tájat
Szél-apó fujja a felhőket, Szellő terelgeti őket,
Föld-anya éltet bennünket,
Hejja, hejja hé.
Egyszer volt, hol nem volt, juhász legényke útnak indult.
Szerencsét próbálni támadt kedve, hát felkerekedett.
Tarisznyáját jól megrakta, s búcsúzott övéitől,
Aztán fütyörészve nekiindult a világnak.
Hegyen völgyön baktatott, Itt-ott tanult ezt-azt.
Már bajusza serkent, mikor rátalált élete párjára.
Nosza megházasodott,
S vitte haza asszonyát, és sok megszerzett tudását.
Volt nagy vigalom, dínom-dánom.
Legénykénk, már meglett ember,
A környék jótevője, akárcsak a párja.
Tudásban, jó szívben nincsen nekik párjuk.
Isten vigyázza őket most, és mindörökké
Ámen
Siratom a lovam, hű társam,
Egerszegen hagytam a vásárban.
Az árát jól elmulattam.
Hej hó kiscsikó,
Játékos az eszemadta,
Nemsokára tanítgatom,
Csodás paripává alakítom.
Hej, ha nékem sok pénzem vóna, jót mulatnék,
Fél faluval ropnám, másik felével dalolnék.
Poharamat emelném az Öreg Östenre,
Hogy áldjon és gazdagítson mindnyájunkat.
Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése