Egyszer egy kislány virágot szedni ment.
A réten kosarát letette.
Szemével a
virágszőnyeget pásztázta,
Melyik növényke kerüljön a kosárba.
Szépen szétválogatva gyógyerejük szerint
Kerültek csokorba.
Fáradozását a rét illatözönnel hálálta.
Felkapta kosarát, indult a piacra, hol már vártak rá.
Szerették a füveket, miket Ő kínál.
Kedvessége, szeretete is lenyűgözte a vásári forgatagot.
Portékája hamar elkelt.
Sétálgatott nagyot, szétnézett, a többi árus mit is kínál.
Hát minn akad meg a szeme? Egy szép sálon.
Nyomban megveszi, boldogan viszi Anyőnak a vásárfiát.
HO O A
És akkor az ember ámula-bámula,
Szíve lelke gyönyörködék.
Hívja asszonyát, hogy Ő is lássa a csodát.
Kéz a kézben sétálgatnak az Édenkertben
Itt is ott is megállnak,
Virágok illatát szippantják,
Gyümölcsök zamatát kóstolgatják.
A kert állatait simogatják,
Lepkék táncát lesik,
Így hamar beesteledik.
Hallgatják a csillagok zenéjét-zúgását,
S szép lassan elszenderülnek.
U A HU
Hejja , hejja he,
Ostor pattog,
Csikós a lovát csutakolja,
Aztán ostorát pattogtatva tereli a jószágokat.
Pulija a legjobb segítője, barátja.
Hallaluja kipp és kopp,
Jézuska tekint be az ablakon.
Tekintete bearanyoz eget és teret.
Mária mosolyog.
Áldás kísér utadon Ember-gyermekem.
Ha kitárod szíved, nemcsat érzed, tudod,
A teremtésben minden érted van,
Téged segít, ha hagyod.
U A UA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése