El kell menni jó messze, túl, az erdő szélén.
Világot látni, sokat tanulni, ez a szívem vágya.
Felkerekedek, batyum indulásra kész
Tarsolyomban Anyaföld, ez vigyáz utamon rám.
Északra indulok, a hegyek felé.
Apó búcsúzóul varázsbotot ad, mivel ha koppantok választ ad.
Utat mutat, önállósítja magát, röppen a levegőbe,
Tévedhetetlenül vezet árkon-bokron át.
Keresem a párom, rózsás arcú Violám,
Kivel leélhetem az életem békességben, szeretetben.
Csobogó patak mellett haladok, viháncolást hallok legott.
Figyelem a fehérnépet, tűzről pattant annyi szent.
Közelebb settenkedem, jól megnézem, de nem Ő a mátkám.
Szívembe más kép íródott.
Mos és dalol, kit látok. Most egy másik hang is szól, egyre
közeledik.
Ismerhetik egymást, daluk gyönyörűen összefonódik.
Megdobban a szívem, Ő az, kit keresek.
Bátorságot merítek, és eléje állok, elregélem álmom.
Kérdem, jönne e hozzám arának, feleségnek?
Elpirul az Istenadta, kéri, keressem az Apját.
Ha ő áldását adja, velem tart az ismeretlenbe, az új életbe.
Hát Apja elébe állok lánykérőbe, mire a válasz az:
Vehetem a lányt, de nem vihetem, itt verjek tanyát, építsek
maginknak új hazát.
Harmadnapra lakodalmat ülünk, itt a falu apraja és nagyja,
Áldásukat adják a fiatal párra.
Így esett, hogy új otthonra találtam, tarsolyom földjét itt
szétszórtam.
Erre épült a házunk, azóta mi itt tanyázunk szeretetben
boldogságban.
I O UE
Kértem a Könyveket, segítsenek, hogy jól le tudjam őket
jegyezni.
Egy könyv betűi spirálisan a szívembe áramlottak.
Kértem a többi könyvet,mondjanak címet, tartalomjegyzéket,
és utána a tartalmat.
Azt mondták, én csak lejegyző vagyok.
Nem vettem észre, hogy „máshova kerültem” A könyvek
fenyegetőek lettek. Felszólítottak, azonnal hagyjam el ezt a titkos részt,
nincs ide bejárási engedélyem.
Bocsánatot kértem.
Újra békés helyen vagyok. Azt üzenték a titokszobából, majd
ők jelentkeznek, amikor akarnak, és a titok leíródhat.
Aztán jött egy másik magyarázat is: A segítőim azért
„löktek” a titkos helyre, hogy a könyvek megismerjenek. Eldönthessék, akarnak e
velem kapcsolatot tartani. Megértem-e rá?
Az én rózsám tündérlány, Illa a neve
Tündérföld büszkesége, ő a kedvesem.
A Hikszoszok földje sok kincset rejt: agyagtáblát,
aranylemezt.
Hangolódj rá, keresd, s megleled.
Rovás, ékírás, szótár-tábla, mind ott sorakozik a föld
alatt.
Távol-Kelet síksága és hegyvidéke egyaránt rejti.
Nem kell tudnod pontosan a helyét, a szíved majd odavezet.
Ott az Élet Temploma több emelet mélyen.
Használd a szimbólumot, írd aranylemezre,
Fohászkodj, és lépj a titkos terembe.
Kérd a könyvek áldását és tudását, aztán engedd a szívedbe
és a gerincedbe íródni, és gyere ki, mielőtt bezáródik a titkos kapu.
Az Óhazában mindenkinek jó memóriája volt.
Amit egyszer meghallottak, jól megjegyezték, bármikor
felidézték
Így ment ez évezredekig, amikor az emberek felejteni
kezdtek, ezért feljegyzéseket készítettek
Bár régebben is tudták, van rá mód, hogy gondolataikat
rögzítsék, d e nem törődtek vele,
Nem volt szükség rá.
Aztán eljött az idő, mikor írásra adták fejüket.
Hatezer év óta gyűlik a sok tudás.
Bár egy része „elveszett” egy időre, de most, az Aranykor
hajnalán újra napvilágra kerül a rejtett tudás.
I O A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése