Ünnep van, békességes.
Az éjszakai eső cseppjei
Gyémántgolyóként csillognak a korláton.
A felhők sokszínűek.
Egyik áll, másik rohan, majd belevegyül
Az állni látszó felhőrétegbe.
A Nap hol kibújik, és sziporkázik,
Hol a felhők mögé rejti magát.
A felhőfolyam méltóságteljesen hömpölyög.
Ma még a madarak is pihennek,
Csupán egy-egy galamb szeli át a teret.
Mint egy gyerek, bámulom az eget.
Egyszer csak felhővé válok.
Lomhán úszom.
Kipróbálom, milyen sötétnek, és nehéznek lenni,
Meg azt is, milyen, mikor átsüt rajtam a Nap.
Miután jól kijátszottam magam,
Újra kívülről nézem a felhők sokaságát.
Hálatelt szívvel térek vissza a valóságba,
Ezt az ünnepi mókát köszönöm a Földanyának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése