Feltámad a szél,
Rázza, tépázza a kert növényeit.
Bár még süt a Nap,
De egyre hűl a levegő.
Fény, és árnyék a házak oldalán
Erős kontrasztot ad.
Pihennek a madarak,
Egy sem szálldogál látóteremben.
Az égen egy akkora korong, mint a Nap,
De nem az,
Mert Ő emezzel szemben ragyog.
Többször láttam már ezt a golyóbist
A Mátyás tér felett.
Elképzelni sem tudom, ki Ő
És mit keres a nappali égbolton.
Nem érek rá vele tovább törődni,
Mert a szél tovább erősödik,
Kopog az ablakon.
Nekifeszül, tovább rohan,
Tesz egy kört, majd visszatér,
Közben beáll a sötétség.
Jól jön ilyenkor a belső fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése