Folyékonnyá válva
Színek kavalkádja lettem,
Mik hangok ütemére táncolnak,
Hajladoznak, összefolynak,
Mégis tudom, mindez én vagyok.
Lágy és kavargó, mindent átmosó
Isteni Szeretet.
Macchu Picchu, fénygyűrűk,
Levegő és tűz kapuk, mindez
A szívemben és a helyszínen.
Mester dobok, Istennő hangok,
Fény, és folyékonyság,
Miközben törökülésben ülök.
Kezemben jobbról Erő,
Az atlantiszi ametiszt piramis,
Balomban Bizalom, a jáde koponya,
Összefont lábamon Szivárvány,
A fluorit csoda,
Torok-csakrámon Változás,
A szikrázóan tiszta ametiszt.
Ők egy térbeli alakzatot formálnak.
Minden pörög, forog, folyik,
Közben érzékelem,
Hol oldódnak izmaim, inaim,
Mi görbítette el hátam, és az
Hogy igazítja ki magát.
Minden teljesen valóságos,
Egyben válószinűtlen is.
Még itt is tudni akarja az agyam,
Mi, miért van.
Csak ülök, és várom a csodát,
Kitaláljam végre
Mit kezdjek magammal,
Hogy békéljek meg a sorsommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése