ÉVSZAKOK

Hullanak a pihék, kicsik és nagyok,

Táncolnak a szélben, majd lehuppannak.

Látványosan nő a hótakaró,

Beborít tetőt, kertet, minden felületet.

Csillog, villog, sziporkázik,

Puha, selymes, csodaszép.

Aztán a hidegtől páncélt növeszt.

De jó, hogy mindezt a finom melegből nézhetem

Látványába belefeledkezhetem.

Most a szél felkapja a por-havat,

Forgatja, pörgeti, eltűnik a táj,

Csak a förgeteg tölti be a teret.

Köszönöm, hogy ilyen csodás helyen lakhatok!

Tavasszal látom,

Ahogy a növénykék szárba szökkennek.

Nyáron verőfény járja át a lakát,

Miközben simogató szellő lengedez.

Ősszel a táj színpompája kápráztat el,

Télen a hópihék táncában gyönyörködöm.

Aztán itt a napfelkelték sejtelmessége,

És a napnyugták káprázata mit páholyból nézhetek.

Esős napokon a vízcseppek zenéje ejt bámulatba.

Ilyenkor a sors kegyeltjének érzem magam.

Szívből köszönöm kedves Földanya.