Drágáim!
Az önmagát vesztett ember tele van panasszal, vádaskodással, és ezt rendre embertársaira zúdítja,
A jótanácsot meg sem hallja, ön-ön mókuskerekét hajtja.
Meg tudod e neki engedni, hogy így tanuljon mindaddig, míg ettől meg nem csömörlik?
Bevállalod e az "együttérző" lelki szemetesláda szerepet, vagy békéd-örömöd energiáját megtartod?
Ez utóbbi esetén ember-társad ilyenkor vagy lenyugszik,
vagy mondvacsinált sértődöttséggel faképnél hagy, még ragaszkodik konfliktusokkal telt világához.
Átlátod e társaid ego játékát?
Azt magadra veszed, vagy szeretetben elengeded?
Ki konfliktusra vágyik, úgyis menni fog,
hiszen nem kapja meg tőled a remélt energia többletet, legalább is így hiszi,
mert a szó nélküli szív-szeretetet befogadni még képtelen.
Ilyenkor ész érvek, vagy bármi más segítő szándék hasztalan annál, ki konfliktusokat akar.
Ők nagy tanítói neked, segítségükkel levizsgázol energetikából ,
minek a tárgya, tudsz e magas rezgésen maradni ego-s környezetben
I OPTA HE és SIPOLLA SHE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése