Fényből szőtt Gyermekem!
A létközben terveket szőttél, és lelkesen indultál, hogy kedvedre, önfeledten játszhass,
élethelyzeteket, érzelmeket kipróbálhass,
de sok-sok élet elteltével 3 dologról is megfeledkeztél:
Az egyik, hogy nagyszerű Fény-lény vagy, ki kíváncsiságból emberbőrbe bújt ideiglenesen.
A másik, hogy te magad írod, és játszod saját színdarabod, életjátékod.
A harmadik, hogy bármikor átírhatod a saját valóságod.
Itt az idő emlékezned, hogy is volt egykor rég,
mikor még minden lény békességben, boldogságban, és bőségben élt.
Sejt memóriád, és DNS-ed őrzi e tudást, neked csak emlékezni kell.
Nézz szét a hétköznapi földi valóságban mi történik a színházakban.
A színészek teljes átéléssel játsszák szerepeiket, sőt ti nézők ezt el is várjátok.
Tapssal jutalmazzátok őket, függetlenül attól, jó, vagy rossz figurát személyesítettek meg.
Mi lenne, ha ezentúl te is azt figyelnéd, embertársad milyen minőségben alakítja szerepét,
hiszen a létközben te kérted fel őket élethelyzetek kipróbálásához társnak,
most meg pocskondiázod őket, vagy acsarkodsz rájuk?
Ez bizony máshogy is lehet.
Amint elfogadod őket és segédkezésüket
örömmel nyugtázhatod, hogy a negatív szereplők sorban hagyják el a játékporondod,
hiszen amit kértél tőlük, megtanították neked.
Más a helyzet azokkal, kikkel örömmel mókáztok, ők veled maradnak mindaddig,
míg ez a közös elhatározás
I OLLA A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése