Elengedés mese

Elengedés mese  

Hol volt, hol nem volt, éldegélt egy öreg néne az erdő szélén.
Csak egy kecskéje volt, kit Micinek szólítgatott.

Egy nap emberi hangon szólalt meg Mici :
Asszonykám engedj szabadon.

Nézett az anyó jobbra meg balra, ki szól itt, de csak Mici bégetett.
Pár nap múlva újta hallotta : Asszonykám, engedj szabadon.

Ekkor megértette, Mici szól hozzá a kecske.
Megsímogatta hát és kérdezgette :nem jó itt neked életem egyetlen társa?

Asszonykám, azt mondod szeretsz, mégis rabláncon tartasz.

Ott távol a faluban szabadok a kecskék.
Társaikkal együtt selymes fűben játszanak, engedj engem is oda.

Sírt rítt az anyó, de Micit szívből szerette, hát könnyes szemmel útnak engedte.
Teltek az évszakok. Anyónk sokat gondolt rá, vajon Mici hogy érzi a társai közt magát.

Egy nap ahogy elmélázva üldögélt a padon, bégetést hallott.
Mici jött bemutatni a családját. : társát, és két gidáját.

Körbefogták az anyót, bégettek nagyokat, így köszönték meg a szabadságukat.

És a tanulság : a "rablánc" elszomorít, megköt
de akit-amit szabadon engedsz feltöltődik örömmel, szeretettel, ami visszahat rád is jótékonyan
            ALOHA'   és    I   OPTA   HA

Kérdés, mit önmagadnak feltehetsz :  kit, vagy mit tartok fogva, és miért
                                                             hogy tudnám elengedni