Bolygó, és népe

Drágáim!

A Föld ismét ragyog, mint egykoron.
Fénylik kívül, és belül rendületlenül,

segítve teremtményeit,
kik a változás mellett döntöttek.

Az impulzusokat, miket kibocsájt,
szívek sokasága érti, fogja.

Végre együtt dobban  a Föld bolygó,
és a változni kívánók szíve

félelmeket     örömbe,
dühöket         megbékélésbe,
betegséget     egészségbe
nélkülözést    bőségbe rezgetve,

ettől ősi terhek olvadnak, szeretetbe fordulnak,
harmónia tölti be a tereket.

Az emberek  kik megengedik maguknak,
ezt a rezgést lélegzik be.

Édenkert éled az emberi szívek mélyén,
ki felrezgeti hozzá önmagát,

s épül a szép, új, élhető világ, a föld kerekén
ha felfénylik a kritikus tömeg Szív-ereje
          I   OLLA   E