Drágáim!
Ma hozzátok szólunk, akik örökös kényszert éreznek
"Igaz Véleményük" igazságuk kéretlen hangoztatására,
minden, és mindenki megítélésére, kritizálására,
természetesen saját azaz egyéni értékrend szerint.
Figyeljétek meg, ha hasonszőrűvel találkoztok,
tetszik, ahogy rátok zúdítja véleményét?
Harcba, szócsatába keveredtek vele?
Vegyétek észre, ilyenkor ego akar ego-t meggyőzni,
mert a résztvevők belső elégedetlensége felszínre tör.
Mi is ennek a vége?
Minden fél dúl-fúl, míg felül nem kerekedik a másikon.
Hogy mi a kiút?
Mi lenne, ha elkezdenéd figyelni,
embertársaid milyen sokféleképpen vélekednek, viselkednek.
Amikor kritika nélkül megengeded ezt magadnak,
rájössz, ők is csak saját igazukat követik,
de ez náluk, a tiedtől eltérő módon nyilvánul meg.
Időnként, ötleteket is meríthetsz,
hiszen csak figyelsz, szemlélődsz,
így megláthatod a másik igazságának motivációját.
Ettől kezdve kezdik "érteni" igazán egymást,
a beszélgető, ill. együtt munkálkodó emberek,
amikor a meggyőzés helyébe a megértés szándéka lép.
Ekkor újszerű kommunikáció indul be a felek között
is-is alapú, azaz legyen neked, és nekem is elfogadható
I OLLA U A HO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése