Drága Gyermek!
Amikor életedben el, és felismersz mindent saját teremtésedként,
azonnal elkezded figyelni, mit érzel, gondolsz, mondasz,
mert már tudod, ezek teremtéseid építőkövei.
Először csak azt veszed észre,
ezek az elemek téged gátolnak, vagy segítenek.
Ebben a fázisban az önbántás-elmarasztalás hiába való,
hisz az éberebb, és tudatos választás rajtad áll.
Ahogy egyre gyakorlottabbá válsz az önfigyelés terén,
egyre elfogadhatóbb-jobb teremtéseid kezdenek lenni.
Rászoksz a reggeli csodavárásra,
a napközbeni Jelen megtapasztalására, és az esti hála mondásra.
Ettől nyugodt, békés álomba merülsz,
hát kipihenten ébredsz, lelkesedéssel, örömmel telten
I O U E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése