Drágáim!
Ember! Bízva bízzál, mondta egykoron költőtök.
Ember! Bízva bízzál, mondta egykoron költőtök.
Ő már tudta, az ember tragédiája addig működik,
míg negatív érzéseknek teret adtok.
Ahogy leléptek a düh, kétely, és félelem mókuskerekéről,
ego-keresztetek Arany Rózsává lesz, ki a Jelenben tart benneteket.
Lüktet, pulzál, s vonzza mindazt, mire szükségetek van
ALOHA’ és I OPTA HA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése