A Bölcs Fa meséje
Én az erdő legöregebb fája sok évet éltem már meg.
Legelső emlékem, hogy mag vagyok a puha földben.
Aztán valami mozgolódni kezdett bennem, ettől kicsit meg is ijedtem
Dudorok nőttek rajtam, mik az ölelő földben felfelé kapaszkodó kacsokká nőttek.
Félelmem elpárolgott. Egyre kíváncsibb lettem.
Meglepődve láttam, hogy a föld felett számtalan életforma van.
Ebben az érdeklődő-szemlélődő állapotban egykettőre facsemetévé növekedtem.
Gyökereim föld-bölcsőmben erősödtek, növekedtek, pont úgy, mint ágaim a föld felett.
Míg a gyökerek a földben biztonságban tartottak,
a felszínen meg kellett tanulnom, hogy az évszakok változása hogy változtatja formám.
Télen megpihenhetek, erőt gyűjthetek, tapasztalataimat évgyűrűimbe sűríthetem,
de tavasszal újult erővel levelet bonthatok, szános állatnak lombjaim közt otthont adhatok.
Nyáron, a rekkenő melegben árnyat, pihenőhelyet adhatok az erre járóknak.
Aztán jön a színpompás ősz, amikor díszruhába öltözöm, de már búcsúzom is egyben.
Sorra engedem el leveleim, hogy újra pihenni térhessek.
A csodálatos ebben a körforgásban az, hogy évről évre egyre több tapasztalat épül évgyűrűimbe
Ti emberek most ezt az összegző fázist élitek. Vessetek hát számot, hogy
az élet ajándékaiból mit hasznosítottatok, születési kincseiteket miként kamatoztattátok
A mostani időket miként élitek meg. Valójában mi a fontos, és mi az elhanyagolható Milyen az önmagatokhoz, és társaitokhoz való viszonyotok.
Megannyi megérteni, átértékelni, új megvilágításba helyezni való.
Ti most megtanulhatjátok az élet viharait, a gyökeres változásokat a javatokra fordítani,
új lehetőségként elfogadni, abból a legjobbat kihozni.
Nagy tanulni való ez az emberiségnek, de mi fák itt vagyunk, élő példát mutatunk.
Elmúlás és újjászületés a mi természetes állapotunk.
Kívánunk nektek is reményteli újjászületést e tavaszon. Ha jól csináljátok ez a jutalmatok
Akinek füle van, meghallja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése