Az őzike kecsesen járta az erdőt. szeretett itt lakni. Dús fű, napfényes tisztás, barátságos fák, de egy nap felbolydult minden. Vadászok kürtje, és kutyák csaholása töltötte be a békés vidéket.
Őzünk eddig biztonságban tudta magát, most azonban igencsak megijedt. Törte a fejét, hol lelhetne menedéket. Egy sűrű bokor integetett neki. Be is bújt alája hálatelt szívvel, de a vadászkutyák megérezték jelenlétét. Körbevették a bokrot, és félelmetesen vicsorogtak, csaholtak. Őzünk ledermedt, pedig a vadászok tovább ügettek, és velük a kutyák is tovább mentek.
Őzünk erejét vesztve rogyott le a bokorban. Az erdész így talált rá, reszketegen. Ölbe vette, hazavitte, dédelgette, símogatta. Őzünk látszólag visszakapta erejét, de a gondtalan vidámság nem tért vissza belé. Ettől fogva még a házőrző kutyától is félt.
Aztán eljött a nap, mikor az erdőbe visszatérhetett, de ott már nem okozott örömet neki semmi sem. Így ment ez mindaddig, míg egy másik őzzel találkozott. Összebarátkoztak, megszerették egymást. Végre volt ismét minek örülni, de a régi vadász emlék óvatossá tette az őzeket. Bármi furcsa hangot hallottak, rohantak biztos menedékük felé. Ez a félelem, rettegés kicsinyeikre is átragadt.
Törték a fejüket, mitévők legyenek, hogy a felhőtlen öröm életükbe visszaköltözhessen Közösen úgy döntöttek eztán az erdő, és a tisztások szépségében gyönyörködnek A madarak dalára lépkednek, a szellő símogatására figyelnek. Ennek köszönhetően egy idő után visszatért beléjük a derű, és a béke.
Bár továbbra is óvatosak voltak, de idejük zömét a jókedv töltötte ki Tudták, érezték, nagy dolgot tettek, a rettegést, félelmet szépségekre, szeretetre váltották, így lett szép bennük, és körülöttük ismét a világ.
Te, aki ezt olvasod, mitől félsz, mi aggaszt? Milyen esemény-emlék okozza azt? Mikor, és mitől érzed biztonságban magad? Mi okoz belülről fakadó örömöt, és mi célod az életben? Kérlek gondolkozz el őszintén ezen kérdésekről.
Akinek füle van a lényeget meghallja, és gyakorlatban alkalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése