Korlátlan ....

Drága Fényből szőtt Gyermekem!

Korlátlan teremtő erőt, és fantáziát vittél magaddal a földi tér-be.

A kísérlet kezdetén még tudtad, 
hogy társteremtő vagy, ki önállóan álmodja valóságát.

Ahogy teltek az évezredek, ezt az erődet egyre kevésbé használtad,

míg végül már teljesen megfeledkeztél róla, pedig az mindig is ott volt benned.

Emlékezz!!!! 

Milyen volt, mikor még boldogságosan és könnyedén álmodtad valóságod

Ezt most újra tanulhatod, 
béklyóidat Szív-szeretettel leoldva újra ragyoghatsz mint egykoron

Hát rajta!!! Keresd, és fényesítsd belső kristályod,
erre fordítsd figyelmedet, s megszépül minden benned, és körülötted

            I  O  U  E