Drága Fényangyalaim!
Az ego mindig valami ellen ágál, valami ellen harcol, „igazsága” mindenek feletti.
Kreativitása olyan határtalan, hogy nektek egy perc nyugtot sem hagy.
E részetek nem volt mindig ilyen zsarnokoskodó.
Az idők kezdetén, még mindenki emlékezett a Fényhon szépségére, békéjére.
Aztán úgy döntöttetek, kipróbáljátok, milyen az, amikor ezt elfeledve merültök a földi életbe.
Ettől fogva vagytok az ego, és az idő foglyai,
miben múlt és jövő elválaszt benneteket a jelen csodájától.
Most, hogy fordult a sorskerék, ismét emlékezni kezdhettek arra az óriási Fény-lényre,
kik emberbőrbe sűrítették magukat egy nagyszabású kísérlet kedvéért :
a gyarló kis én engedi e áthatni magát fényes önmagától.
Mer-e kilépni ego-ja karattyolásából, s egyre többet tudatosan a Jelen-ben lenni,
egyre jobban a szívére hallgatva boldogságosan létezni minden körülmények között.
Ezt tervezted Drága Fényem! Emlékezz!!!
I OPTA HE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése