Kertész Kata Keke

Kertész Kata Keke

 

Meg kell tanulnunk mindenkiben felfedezni a szépséget, hogy ne bántsuk meg azokat, akikben
pillanatnyilag nem látjuk!

Mert mindenkiben van olyan lelki kincs, mely önmaga lényege, csak még nem tanulta meg felszínre hozni.
Mert minden ember csoda, még akkor is, ha ez a csoda, a mostban, számunkra, nem nyilvánul meg.

Mert elrejti az álarca mögé, mellyel védekezik a világ ellen!
A gyémánt nem látja önmaga ragyogását, nekünk kell lecsiszolnunk azt, hogy meglássák mások, magunkban is és mindenkiében.

Annyi fájdalmat okoztunk a múltban egymásnak, hogy szinte mindenki eltakarta, Szent kristályragyogását.
Mert ha meglátták benne, elirigyelték, kívülről bemocskolták, irigységgel, kritikával, önzéssel, féltékenységgel.
Most, hogy a negatív töltetű a tulajdonságainkkal szembe merünk nézni, megéreztük, hogy a rossz érzések rejtik el saját fényünket, lassan lefejtjük magunkról, és átalakítjuk!!!
Felragyog a fényünk, védekező rétegeinket lebontva, felszínre hozva fénycsodát, ami lelkünknek leglényege!

A tudatos lélek, már nem rejtegeti, nem takarja le, mert világítani akar, átvilágítva, fénytestvérei rétegeit.

Ha az elfogadás a szeretet terek növekednek, áthatják a többieket. Aki szeretve érzi magát, már nem kényszerül álarcot hordani.

A lelkek felszínre hozzák, felragyogtatják, saját kincsüket, gyönyörű szeretet lényegüket!

Egyre többen tündöklünk, Isten fényvárosa, a lelkek fényesedésével születik a földön. Világítsatok!
Kertész Kata Keke!