ÉLMÉNYEK Enriconak ajánlva
Szól a zene, nem mindennapi.
Lehunyt szemem mögött föltárul a titok.
Minden vagyok: a Teremtő,
aztán a mindenségben a porszem.
Változik a kép : csíra vagyok.
Sok más csira közt a földben pihenek.
Mindannyian nőni kezdünk.
Ki fű, ki fa, más bokorrá, virággá nő.
Benne én, a harangvirág.
Kapaszkodik gyökerem, hajladozik száram,
szél rezgeti virágjaim,
csengettyűim dalolnak, üdvözlik a szomszédaimat.
Így tapasztalom meg az egészet,
és annak részeit, a teremtés titkait.
Nagy merkaba mező forog körülöttem,
korona őrködik felettem.
Valami felséges ez a tapasztalás
Ami igazán meglepő,
én, aki a verseket messze ívben elkerültem,
most dől belőlem a szó, vers formában.
Nem kell gondolkoznom, csak ír kezem,
a szívem diktálja.
Nőnek a sorok, köszönöm kedves HATHOROK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése