ANYANYELVÜNK
Anyanyelvünk, magyar nyelvünk, a világ csodája.
Tudja ezt már sok külföldi író, tudós, műfordító.
Csak itthon gondolják egyesek,
angolt majmolni, érdemesebb.
A sok külföldi művelt koponya
sajnálja, hogy nem született magyarnak.
Ők mondták ki jószántukból,
műveiknek gazdagabb szókincset adott volna a magyar.
Szerencsére egyre több honfitársunk ismeri fel
anyanyelvünk logikáját, játékosságát és szépségét.
A sok rag, jelző, s toldalék, nekünk természetes,
külföldi mindezt, nehezen követi, kicsit bonyolult neki.
Zenél nyelvünk, csodás a dallama.
Vajon más nyelven hogy hangzik az
ingyom–bingyom, serte-perte, ecc-pecc?
Minél jobban odafigyelünk rá,
annál több szépsége mutatkozik meg.
Folyik, csurog, csordogál, zuhog, zúdul, ömlik,
ki tudja hány még a szinonimája.
Aztán itt a lép, jár, bandukol, rohan, lohol, cammog,
és még számtalan párja.
Ha kedved van, próbálkozz!
Meglepődsz a változatosságon.
Ilyenkor eltűnődhet az ember lánya:
a sok szép szó közül én mennyit használok.
Megszületik a vágy, egyre többet alkalmazni.
Előkerülnek a régi és táj-szavak, sőt egyedi
szóösszetételeket is összeeszkábálhatok.
Hangutánzó, hangulatszó, jelző és mi egyéb,
szójátékunk alapja a veretes, míves beszéd.
Tán újra divatba jön
büszkének lenni arra, amink van.
Őseink és nagyszüleink tudása éled.
Iskolai rovásverseny,
szép beszéd és szó, mind-mind a lelket emeli,
HÁT
fedezheted fel anyanyelved rejtelmeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése