Szivárványmesék a Hitekről

Megjegyzés : erre a mesére többen rátaláltak, így most újra közre adom. Kérlek, a szíveddel olvasd

A Hitekről

2014. 05. 08.    9:48

Volt egy öreg mesemondó, ki hihetetlen dolgokat mesélt arról, hogy mi volt egykoron : halld hát szavát

A Nagy Mindenségben sokáig békesség honolt, aztán, hogy egy kicsi változás legyen, színesedtek, és formát öltöttek a dolgok. Univerzumok, bolygók születtek, rajtuk más-más élet-lehetőséggel

A Nagy Teljesség minden teremtményét szerette, de mint szülő, neki is volt kedvence.

A Föld azért került figyelme központjába, mert az ott élők fantáziája messze túlhaladta a többi teremtményéét. Érdeklődve figyelte, mely újító ötlet hányféle képpen képződik le.

Évmilliókig szép békésen játszottak, aztán jött valaki, aki azt mondta: én kíváncsi vagyok, hogy a felszíni gondtalanság és jókedv megmarad-e, ha próbák sora elé állítom az embereket.

Lássuk, a sok-sok év alatt ki milyen tüskéket növeszt majd a szíve mélyén.

Az új játékhoz az is hozzátartozott, hogy annak bevezetésekor az emberek elfeledték, hogy a Föld csak egy játszóház, vagy kísérleti labor, hol ideiglenesen tartózkodnak,  de igazi lakhelyük a Fény-honban van, a Teljességben, a Nagy EGYben. Elválasztani tőle csak ők tudják magukat ideiglenesen.

Most, hogy így elárvultak, elkezdtek imákat, fohászokat kitalálni, és szertartások sokféleségén

keresztül remélték a kapcsolatot egykori Fény-otthonnal, mert elfeledték, hogy az igazi, egyenes út a szívükön keresztül vezet haza.

Ekkortól divat a fehér ruha, a belső tisztaság helyetti külsőség. Ez idő tájt változtak át a szivárvány testek is egyszínűre, barnára, fehérre, sárgára, és az energiatesteik is nagy változáson estek át.

Gyertyák és egyéb eszközök tárháza mellett a vallások és istenek jöttek-mentek, és a földi nép egyre hiszékenyebb lett. A Szív útját teljesen elfeledte.

Aztán elkezdődött az a sötét kor, mikor már csak közvetítőkön keresztül vélték megtalálni

a békét és nyugalmat., de ott bátorítás helyett sok esetben korholást és sok megkötő szabályt kaptak.

Egy idő után már ez is kevésnek bizonyult. Volt olyan irányzat, hol a nőket semmibe vették, máshol meg csak azért, mert valaki megszületett, máris bűnbe esett. Már az sem tudatosult, hogy a templomoknak nevetett szentélyeikben keresztre feszítve önmagukat nézik, és észre sem veszik, hogy a vérző test látványától napról napra gyengülnek.

Pár lélek-óriás próbálta elmondani, hogy a pokol mindenkiben önmagában van, de a Fénybe vezető kapu is mindenki szívében megtalálható, csak rá kell lelni, és bátran kinyitni, de a nép ezt már el nem hitte, jóakaróit elveszejtette, tanítását elferdítette.

És végre, sok sanyarú évszázad után megszületett az új játék-terv: hogy lehet a poklok poklát Menyországgá varázsolni, Fény, és nyugalom honába visszajutni de mostmár emberi testben.

Csak kevesen tudták a lényeget: az emberi szívek azért különlegesek, mert bennük egyedi holografikus kódok rejlenek, amik ha napvilágra kerülnek, és a térben összekapcsolódnak, új időszámítás veszi kezdetét.

Akinek füle van meghallja, a szíve pedig feldolgozza      

             ALOHA’   és    IOLLA