Drágáim!
A mag, mi elvettetett, földben nem maradhat,
A mag, mi elvettetett, földben nem maradhat,
ott csak érik, duzzad,
aztán szárba szökken, ez a természete.
aztán szárba szökken, ez a természete.
Ti, az arany-magok is ilyenek vagytok,
Sokan közületek még szunnyadoztok.
Eljött az idő, hogy mind életre keljen,
Fényét, szíve-kódját adja boldogan
ALOHA’
Hol egy arany-mag életre kel, hívja, vonzza a többieket.
Kiszabadulnak a szív-mélyi kódok, új hologrammok éltetik a világot
Változik tőle, ki így határozott.
I OLLA O
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése