Nézem,
ahogy a kert párkányán,
középütt
áll a madár tanár.
Két
oldalról rendezett sorokban,
fiatalok
tipegnek.
A
tanár a szárnyával int,
a
lurkók leröppennek.
Akinek
ez mégsem megy,
egy
fűszálba kapaszkodik.
Lengedezik,
hintázik rajta,
majd
újra nekiveselkedik.
Szárnyát
próbálgatja,
gyűjti
az erőt a mutatványhoz,
ég és
föld közti szárnyaláshoz.
Huss leröppen,
boldogan csivitel.
Órákig
tart az oktatás,
mire
elfárad diák és tanár.
Közben
méhek döngicsélnek.
Látni, ahogy szipókázzák
a levendula nektárját,
aztán boldog elröppennek
drága zsákmányukkal.
Önfeledten bámészkodom.
Természetanya köszönöm,
hogy nap mint nap kényeztetsz,
csodáidban megfürdetsz.
Öröm, és hála járja át
minden porcikám, és tudom,
fenséges hely ez a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése