Drágáim!
Most hozzátok szólunk, kik mindíg, és mindenhol segíteni akarnak.
Megfigyelted e már, mikor "adod fel magad" azért, hogy mások kedvében járj,
és mikor döntesz úgy, hogy te vagy az első önmagadnak.
Ez nem az ego-s akarnok, hanem a szívszeretettel átitatott önmagad.
Érzel e kényszert, hogy örökké más igényeit teljesítsd,
esetleg úgy hiszed, hogy segítséged nélkül a másik nem boldogul?
Engeded e, ösztönzöd e embertársaid, hogy a legjobbat hozzák ki magukból,
vagy örökké a "mankó" szerepét töltöd be életükben?
Na és mindezek közben hol vagy Te?
Azért segítesz, mert benned béke, és harmónia van, és ösztönözni akarod társaid,
vagy azért, mert menekülsz önmagad problémái elől?
Eltűnődtél már azon, hol az a határ, ahol a másik valóban segítségre szorul?
Hagysz e magadnak öröm perceket, amikor "csak úgy vagy" meghitten, derűsen önmagaddal?
Kérjük, gondolkozz el ezeken, aztán keresd az egyensúlyt segítés, és öngondoskodás területén
SHU A HU A HE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése