Fényeim!
Egyszer régen, az idők kezdetén, kísérletező bátor lények
különleges bolygót építettek tudatuk kivetülésével.
Egy ideig kívülről gyönyörködtek alkotásukban,
aztán az élőlények-élóvilág sokasága mellett ők is oda vágyakoztak.
Terveztek maguknak biológiai formát, először igen éterit.
Egy szikrát önmagukból oda belehelyeztek, és figyelték, mit alakít.
Így teltek-múltak az évmilliók,
mire az alkotók úgy döntöttek, ők maguk töltik ki a biológiát.
Ahogy megkezdték földi életüket,
egyre jobban beleélték magukat a dualitásnak nevezett játékba.
Ezt olyan átéléssel formálták, hogy megfeledkeztek, kik is ők eredendően.
Sorra beleragadtak a földi játszóház vonzásába.
Sok-sok tapasztalás után mostmár van, ki emlékezni kezd a Fény-hazára,
és az ott megálmodott-megtervezett világra, aminek most a foglya.
Ők már emlékeznek, hogy van visszaút, a Szív-mélyi Éteri Szálakon át.
I OPTA HA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése