Drágáim!
Az ego-idő mókuskerék döcög, rozsdállik,
időnként leáll mindben, ki befelé figyel, mert a kinti világ egyre fojtogatóbb,
de nyílik egy másik, szebb világ, ha felrezgeted hozzá magad.
Hála, öröm, nagylelkűség a belépő oda.
Ragyogjatok szívek, kik erre már megértetek.
Oszlassátok a homály-zónát, szó nélkül, szelíden.
Szívetek sugarával símogassátok mind, ki még az idő foglya,
hogy ő is ráébredhessen, a rettegés feloldható, a Jelen-ben levés tanulható
I OPTA HO és SIPOLLA SHO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése