Tanulságos mese : Lelkesedés, szív-lakat

Lelkesedés mese

Egyszer egy legényke vándorútra indult, tarisznyájában igen sokminden lapult,miközben lelkesedése, kíváncsisága az egeket verdeste. Fürgén lépegetett, uti-dalt énekelgetett :Enyém a világ, sok érdekesség vár benne rám. Itt a sok mesterség, mit kitanulhatok, a falumba visszatérve kamatoztathatok.

Először is egy gazdához tért be, kinek ígérte, szállásért és kvájtérért szorgos segítség lesz.
Meg is örültek neki, de hamarosan kiderült, legénykénk csak ígérgetett, igazi munkához nem fűlt a foga. naphosszat heverészett, a nyáj meg szétszéledt, hát elkergették.
Legközelebb egy cserzővarga műhelyébe tért be, de ott minden igen büdös volt őkelmének, hát hamar tovább állt.
Legénykénket eztán egy varga befogadta, de a mesterséghez olyan suta volt, hogy hamar szélnek eresztette.

Gondolkozott legénykénk, vajon van e olyan mesterség, mihez tehetsége van.
Lomhán ballagott, az uti-nótáról is megfeledkezett, lelkesedése meg napról napra apadt.
Már jó messze elkóborolt, nem is emlékezett, honnan indult valaha.
Nagy fáradtan egy fogadóba tért, de pénz híján hamar kitették a szűrét.
Mostmár valóban kétségbe esett. Se pénz, se szállás, se tudás, azaz mesterség, mit kitanulhatott volna

Egyszercsak hallja hogy pusmognak : a királylány annak adja a kezét, ki 3 kívánságát teljesíti.
Egy életem egy halálom, én ezt bizony megpróbálom, döntött legénykénk.
Még az sem riasztotta vissza, hogy a sikertelen kérők fejét veszik.

Ahogy a palota felé igyekszik, egy bokorból panasz-szó hallatszik. Benéz, hát látja, egy Anyóka van az ágak közé gabalyodva. Minnél jobban kapállózik, annál szorosabban fogják az ágak.
Legénykénk hamar levagdossa róla a béklyót. Az Anyó igen hálálkodott, és jutalmul egy kis amulettet adott mondván : ha bajba jutsz, simítsd ezt meg, nyomban tükörré változik, és megmutatja neked, mit kell tenned.  Legénykénk a bűvös tárgyat megköszönte, de máris folytatta útját

Már tudta, hogy mit akar, hát lelkesedése percről percre nőtt. Egyre éberebb lett.

Felfigyelt egy panaszos hangra. Ahogy szétnéz, hát egy gyönyörű csikót lát, akinek az egyik lába fáj
Még Öreganyjától kapott az útra egy varázs-kencét fájdalom esetére. Be is kente a lovacska lábát,
aki nyomban meggyógyult tőle. A lovacska nyakán egy csengettyű lógott. Vedd a csengettyűt kisgazdám, hívj, ha szükséged van rám. Azzal nekiiramodott, s a bokrok közt a sűrűben nyoma veszett. Ezt az ajándékot is eltette legénykénk, és már dalolni való kedve is visszatért.

Ahogy mendegél, egy madártojást lát a földön. Hát te meg honnan pottyantál ide? Arról a magas fáról, hallja a vékony hangocskát a tojásból. Vigyél fel a fészekbe te legény, kérlelte.  Nosza, nekiveselkedett legényünk, de a fa igen magas volt, a felétől rendre lepottyant.  Töri a fejét, mit is tehetne, hogy a tojást a fészekbe visszatehesse.
Kedves fa, nyújtsd le ágad, kérlelte. Szeretném a tojást a fészekbe visszajuttatni. Hát csodák csodájára a fa egyik ága lehajolt, pont ott, ahol a fészek volt. Fürgén mászott a Legény, a tojást a fészekbe tette. Mielőtt az ág újra a magasba emelkedett, ő ügyesen lecsusszanhatott..

A nagy izgalomban jól elfáradt, a fa törzsének dőlve elszenderült. Álmában meglátta a Királylányt, kibe nyomban beleszeretett. Ahogy felébredt, egy madártollat talált a kezei közt. A toll pedig így szólt : tűzzél a kalapod mellé, s ha segítség kell, forgass meg engem háromszor, a családunk máris ott terem.

Már látszódott a vár, hát legényünk megszaporázta lépteit, miközben jött egy gondolat : előbb munkát kell vállaljon, aztán akarjon lánykérő lenni. Így is tette, lovásznak jelentkezett. Itt jött rá, ő érti az állatok, és növények szavát. Hát mit hall : ez a királylány egy gonosz teremtés, kőből van a szíve. Jó lenne, ha jönne végre egy lovag, ki a szívét érzővé tudná változtatni.

Töri fejét Legénykénk, ezt vajon hogy lehet megtenni, hát vesz az Anyóka amulettjét, fényesítgeti, és mit lát?  A Királylány szíván egy nagy lakat van, de vajon hogy nyitható? Hát persze, csap a homlokára, a madártoll a kulcs a szív-zárba. Mostmár csak arra kell rájönni, hogy lehet a királylány közelébe férkőzni. Gondol egyet, és elé áll. Felséges királylány, szeretsz lovagolni? A kőszívű lány szóra sem méltatja Legénykénket, de ő ekkor fogja a csengettyűt, és hívja a paripáját, aki nyomban ott terem. Ámul a Lány. Míg egy pillanatra felhagy kevélysége, Legényünk máris megforgatta a szív-lakat zárját. Lám egy pillanat alatt megváltozott a Lány, Legényünk nyakába borult, köszönte, hogy szabaddá tette, s már vitte is Atyja elébe.A Király hozzáadta lányát, meg a fele királyságát, így éltek nagy boldogan, felszabadultan
És a tanulság : 
mikor valami olyasmit teszel, amihez nem fűlik a fogad, bizony minden összekuszálódik, balul sül el, de ha célod van, méghozzá kedvedre való, megtáltosodsz, lelkesedésed az egeket verdesi, s te olyasmire is képes vagy, mit korábban lehetetlennek tartottál
                  I   OPTA   HA