Kutyus mese

Kutyus mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kiskutya,
örökké csak vinnyogott, vékony hangocskáján ugatott.
Kis gazdája bármit csinált, a helyzet nem változott.

Mondta a kicsi kutya nyelven,
hogy hiányoznak a testvérei, kiktől hamar elválasztották,
de ember gyerek nem ért kutya nyelven.

Egy idő után fogták a kis panaszkodót, és beadták a menhelyre.
Bár ott nem a családja, de mégis kutyák voltak körülötte,
hát egyre békésebb, barátságosabb lett.

Egy napon új látogatók jöttek, a felnőtteket ikerpár kísérte,
akiknek egyből megtetszett egy-egy kutyus,
köztük a mi kutya-legénykénk, meg egy aranyos kutyalány.

Így mentek haza az ikrek, és választottjaik.
Volt hát kutyusunknak kutya társa,
meg játszani szerető kis gazdik figyeltek rá

Ki egykor csak nyivákolt,
most örömében ugrándozott, csaholt,
bohókás eb lett belőle, ki mindenkit felvidított.

És a tanulság :
ennyit tesz egy társ, és a szeretet, amit adhatunk, és kaphatunk,
amire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy a bőrében jól érezze magát
          ALOHA'    és    I   OPTA   HA