Hajdanán voltak

Drágáim!
Hajdanán voltak bátor angyalok,
kik érdekes kísérletre szánták el maguk.

Úgy döntöttek, egy kis részüket olyan tér-be helyezik,
hol az érzelmek gazdag tárházát próbálhatják ki úgy,
hogy közben időlegesen elfelejtik, kik is ők valójában.

A játékba idővel úgy belefeledkeztek,
hogy fényes önmagukkal való kapcsolatuk megszakadt,
és járták az idő köreit egyre súlyosabb gondokkal, terhekkel.

Már igen kevés maradt, ki a régi szép időkről tudott,
de ő sem volt benne biztos, álom az, vagy valóság.

Aztán a bugyrok legmélyén mozgolódni kezdett
egy gyönyörű pislákoló fény.
A kis szikra eddig aludt a szívek legmélyén.

Ő most többekben icergett-ficergett,
erősödött. és észre vette, más szikrák is pislákolnak körötte.
Mikor e szív-szikrák egymásra találtak, erejük tovább nőtt, dagadt,

és vonzották azokat, kik emlékezni kezdtek.
így lett világuk egyre világosabb, bizakodóbb,

miközben megértették, bukott angyal nincs,
csak kísérletező, a teljes sötétségből a fénybe emelkedő
           VILLŐ

Mostanra sokan vagytok, kik ismét teljessé kívántok lenni, fényruhátokba visszatérve létezni.

Gyertek Angyalaim!

Oly régen várlak benneteket.
Bártak bátrai, éldjetek,
hogy együtt ünnepelhessük hősiesség'tek,
mit most megélhettek 
földi , és égi minőségetekben egyben.
      I O U   A   HE