Ember mese.
Szutyok Julcsa, és Retkes Panna gúnynevet kapta anya, és lánya, ki a város határában gazdálkodott.
Mit megtermeltek, vitték a piacra.
Árúik ugyan kelendőek voltak, de őket folyton ugratták, gúnyolták, terményüket fillérekért akarták
Na ők sem maradtak adósak, vásárlóik élőhelyét Pökhendi falvának keresztelték,
mert őket piperkőc, fennhéjázó népségnek tartották, kik bűzlöttek a pacsuliktól,
és roskadoztak, a magukra aggatott gyűrűtől, lánctól, fodortól és egyéb hiábavalóságoktól.
Szóval egyik fél sem szívelte a másikat, de egymásrautaltságuk nyilvánvalósága miatt,
fintorogva bár, de fenntartották kapcsolatukat.
A fordulat akkor állt be, mikor egy beteg kisfiú Pökhendi falváról lovagolni vágyott.
Más lehetőség nem lévén, kimentek Julcsa, és Panni tanyájára.
Volt ott a számtalan házi állat mellett ló, és póniló is.
A kis legény, és a póni közt azonnal barátság szövődött.
Vitték is őt a szülők, szorgosan póni barátjához, hiszen tapasztalták, látták, kisfiuk kivirulását.
Mostmár anyának, és lánynak hálából becenevet adtak
Szíves Julcsa, és Mosoly Panniként emlegették őket még a piacon is.
Elindult egy változás tanyasiak, és falusiak közt, akik szintén más előnevet kaptak
Piperkőc falvából Nemes Szívek Városa nevet érdemelték ki.
Tanya és városlakók megtanulták, gúnyolódás helyett, értékelni egymást.
Így esett, hogy a béke köztük megtelepedett.
Gyermekem!
Te kit szólsz-kritizálsz meg, és miért?
Milyen jó oldala van embertársaidnak, amit eddig nem vettél észre?
(család, rokon, munkatárs, barátok, vagy bárki más)
A feléd áradó kritika mögött meg tudod e látni az értékes embert?
Át tudod e értékelni a másokhoz fűződő negatív képedet, emlékeidet?
Tüzetesen vizsgáld meg ezeket a kérdéseket, sokat segít fejlődésedben.
I O U U E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése