ESŐ
Hallgatom az eső koppanását.
Nézem, ahogy az esőcseppek
megülnek a kertkorláton,
és pöttyöződnek az ablakon.
Igazi szimfónia ez.
Bekapcsolódik a szél is.
Fújja, pörgeti a cseppeket.
Aztán, mintha dézsából öntenék,
sűrűn, egyenesen esik.
Kopog, zuhog, kavarog.
Lenyűgöz a látvány.
Bámulom, mint egy gyerek,
aztán lehúnyom szemem.
Csak az eső dallamát figyelem.
Istenem! Milyen csodálatos.
A zene. felemel, és átmos,
megtisztít és megkönnyít.
Csurran és csöppen.
Hallani, ahogy a kert
mohón issza a vizet.
Újra kinyitom szemem és látom,
felélednek, és kiegyenesednek
a zöldek, és a virágok.
Élvezik a tusolást,
boldogan hajladoznak.
A korláton az esőcseppek
összegyűlnek,
mint megannyi kis üveggolyó
fényesen, boldogan,
a föld felé igyekszik.
Az eső zenéje hol gyengül,
hol erősödik,
Természetanya a karnagy,
Élet! Gyönyörű vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése