AKADÁLYOK
Akadályokat konzerválni, örökösen belekapaszkodni,
felsorolni, ki miben hibás, ezt játsszuk időtlen idők óta.
Most itt a lehetőség, hogy újat tanuljunk,
összefogva, alkossunk.
Míg ez utóbbit tesszük, megszépül a világ,
mi pedig jól érezzük magunk.
Aki csak sopánkodni tud ezért, meg amazért,
nála megáll az idő, előre jottányit sem jut.
Ha szabaddá söprik is előtte az utat,
ő talál göröngyöt, vagy sziklát, mit saját útjára tehet.
A vicc, ö sajnáltatja leginkább magát.
Tehetetlenségét, dühét a világba köpdösi,
mert nem ismeri fel, a hiba önmagában van.
Szerencsére szaporodik azok tábora,
kiket ez a mocsok meg nem érint.
Megvívtak saját démonaikkal,
most másoknak segítenek felszabadulni,
boldogságban, örömben tölteni a napot,
fényt árasztani a világra, szomszédra, sógorra, komára.
A fények hol összeérnek tisztítómáglya tör elő.
Elhamvasztja az idejétmúltat,
új világ épül, szép és jó, mindenkinek kedvére való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése