A világ színe, és fonákja
TV, rádió, újság, ez mind méreg, előbb utóbb felismered.
Azt akarják, hogy félj, szomorkodj.
Vajon Te is ezt akarod?
Csak az aggódó, és dühös ember irányítható.
Boldogság, békesség, a világ irányítóinak nem cél.
Inkább vesszen a Föld, és rajta minden.
Ha hagyod ez az erő vezet.
Gyerekfilm, és mesekönyv, agresszióval van tele.
Mit tanuljon hát az ifjúság?
Te mutathatsz neki békésebb utat, a természet csodáit:
virágmezőt, madárfüttyöt, utódod ismeri-e ezt?
Vagy éjjel nappal a ropogó fegyverek közt, a TV előtt landol?
Tényleg azt hiszed, ezért vagyunk? Nincs semmi más feladatunk?
Azért teremttettünk, hogy szétmarjuk egymást, és környezetünk?
Én és barátaim ismerünk más utat.
Összefogást, mosolyt, mások megsegítését. ebben leljük örömünk.
Nap mint nap bízunk, és reméljük, ennek az agyrémnek,
ami jelenleg a világ, egyszer vége.
Egy csodás vízió lebeg a szemünk előtt:
szeretettel fordulnak az emberek egymáshoz, és a Földanyához.
Ránk, emberekre lett bízva a földi Édenkert.
Mond mit tettünk vele?
Ha megérik a jobbító szándék, újjá építhetjük magunkat, s a világot,
de ehhez máshogy kell magunkkal, és egymással bánnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése