Minden, és
mindenki EGY tőről fakadt egykoron
2014.05. 25.
8:41
Apó, ha egyszer rákezd, abba sem tudja hagyni.
Ma arról mesél, hogy valamikor hajdanán mivel töltötték
idejüket az emberek.
Hajnalok hajnalán, mikor épp csak pirkadt, a család
apraja, nagyja szedelőzködött, indultak köszönteni az éltető NAP-ot
Ki olyan szerencsés helyen lakott, hol tó, vagy patak
vize hullámzott, áramlott, hívta a szomszédokat, s közös lubickolásba,
játszadozásba kezdtek legott.
Másoknak kút vize segített lemosni az álomport.
A NAP üdvözlet, és a VÍZ játék örömmel töltött el kicsit,
és nagyot.
E boldogság csak tovább növekedett, ahogy háziállataik és
növényeik is megérezték a feléjük áradó szeretetet, amit azonnal megsokszorozva
adtak vissza.
A gyerekek a Természet Iskolába jártak. Ott gondosan
mindent megfigyeltek, aztán olyasmiket gyakoroltak, mint :
-
növényekkel, és állatokkal való beszélgetés,
-
élettér rendezés,
-
házépítés.
Mindig, mindent közösen csináltak. Bármivel is
foglalatoskodtak, az örömet okozott nekik, és környezetüknek.
Egyszercsak e harmónia kezdett megbomlani.
Az ember kezdett szeretetteli irányítás helyett uralomra
vágyni.
Azt nem látta
előre, hogy előbb utóbb ő is valaki bábja lesz, ki nálánál jobban átlátja a
teremtési folyamatokat.
Az emberek a szívük, és a természet szava helyett e hamis
prókátorok hálójába kerültek.
Így ment ez évezredeken át, s az emberi lét kátyúba
került.
Szenvedett ő maga,
és minden, mit hamis ideáival tönkre tett.
Nagysokára megszületett a FÉNYES TERV:
ha az emberek megtanulnak befelé figyelni, és képesek az
évezredes hályogokat szívükről levenni-lefejteni, a földi pokol ismét Énedkertté lehet, hol az ember ismét felismeri, hogy
minden, és mindeni EGY, hisz egy tőről
fakadt egykoron.
Így aztán helyreállt a Rend, és a Földön ismét Szeretet
és Békesség honol, fejezte be mai meséjét Apó.
Akinek füle van meghallja, a szíve pedig feldolgozza
ALOHA’
és IOLLA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése