Megjegyzés : Tegnap, a 21.30-as meditáció alatt érdekes dolog történt. Fénylényként lebegtünk az egyenlítő körül, és néztük, ahogy a a Föld egy tükörré változik, benne pedig egy mese megelevenedik, miközben szól a mese verse :
Népmesék Jánosa baktat. Hátán viszi botját, azon tarisznyáját.
Leül az Istenadta, homlokát törölgeti, nehéz ez az út neki.
Kedvesét hátrahagyta, sóvárog a szíve utána, de nincs mit tenni, az ígéret, ígéret, azt be kell váltani.
Feláll hát, baktat tovább, a Gyémánthegyen túlra, a Szóló Szőlő ott található.
Hírlik, igazmondó képessége meg nem ingatható.
Erre vár a falu népe, hogy igazságot tegyen, és a béke hozzájuk visszaköltözhessen.
János vállalta a veszélyekkel teli utat.
Ős-öreg boszorkányok segítették eddig, kiket illendően megszólított,
de most, hogy a Gyémánthegy lábához ért, elbizonytalanodott.
Óriási annak a fénye, és csúszik nagyon. Mitévő legyen, hogy jut itt fel.
Ahogy ott tanakodik magában, egy gebén akad meg a szeme. állni sem tud a pára, olyan gyenge.
Odamegy, símogatja, csutakolja, bíztatgatja.
Hát láss csodát, megrázza magát a gebe, s nyomban aranyszőrű táltosparipa lesz belőle, ki így szól :
Kisgazdám, pattanj a hátamra, de előbb takard el a szemed.
Ha felérünk a hegyre, és megrázom sörényem, nyújtsd ki kezed, és érintsd meg a Szóló Szőlőt.
Gondolatban kérd, pottyanjon tenyeredbe.
Két dologra vigyázz! Ha megszólalsz, cseng-bong az üveghegy, és én újra gebe leszek.
Tudd, jó nehéz a Szőlő, jól tartsd meg,
ha elejted, akkor is cseng-bong az üveghegy, s te nyomban megdermedsz.
János ettől kicsit megszeppent, de bátorságot vett magán, hogy mihamarabb láthassa mátkáját.
Vitézek sokasága hagyta már itt a fogát, de ő eldöntötte, sikerrel jár.
Így is történt. Pontosan követte az Aranyszőrű tanácsát, és nagyon elálmélkodott,
hogy a Szóló Szőlő egyre könnyebb, ahogy hazafelé közelednek.
A falu határában megszólalt Aranyszőrű barátja :Szállj le a hátamról Kisgazdám, újra gebe leszek.
Vezess, és viseld gondomat akkor is, ha kinevetnek értem.
A Szóló Szőlőt rejtsd köpenyed alá, had higyje sok botor, hogy dolgavégezetlenül érsz haza.
Keresd a Bírót, és kérd, hívja a népet a falu közepére, hogy utadat elmesélhesd,
de vigyázz, ha a bántásokra csúful visszaszólsz, a Szőlő néma marad.
Ment hát János némán, leszegett fejjel a bíró elibe, aki gúnyosan kérdezte :
Miért hívnám össze a népet, ha te mit sem hoztál, de a legényke ügyesen kivágta magát :
Bíró uram, szeretném, ha hallaná a nép meddig, hogy jutottam,
hátha valaki felbátorodik, és útra kerekedik jótanácsaimat használva.
A bíró erre hasát fogva kacagott.
Gondolta, legyen a hogy kéri, így legalább jól megleckézteti ezt a kis hitvány mihasznát.
Hívták hát a népeket, még a szomszédságokból is, s a bíró Jánosnak nagykegyesen szót adott.
Meséli János a történteket, de az Aranyszőrűt elhallgatja,
csak a csillogó Gyémánthegy tetején való intelmeket sorolja.
Van, ki büszke rá, más mihasznának titulálja.
No ezt a Szőlő szó nélkül már nem hagyhatja.
Cseng-bong a legényke inge alatt, fényességet árasztva. Erre elakad a szava a sok kételkedőnek.
János előkapja, és kéri : Csodaszőlő, Igazságot ismerő, mond el nekünk kérlek, ki a hamis-hazug.
A Szőlő a magasba emelkedik, és sorolja, ki miben ludas, ki miben ártatlan,
aztán kihúny, és borsónyira zsogorítva magát János tenyerébe ereszkedik.
A Szőlő közlése nyomán először nagy csend kerekedik, míg végre kiszól egy hang a tömegből :
Most, hogy az Igazságra fény derült, az új bíró János legyen.
Ezt nagy örömmel vették a többiek, de János feltételt szabott :
ő bíz csak akkor vállalja e tisztet, ha szívbéli mátkáját nyomban feleségül veheti.
Mentek is a hajadonért iziben, még aznap megtartották az esküvőt.
A leány gonosz mostohája mitsem tehetett, a bíróval együtt a faluból elkotródott mindenki örömére.
Így győzött a kitartás, a szívszeretet, és az Igazság e mesében.
És mi ebből a tanulság . Minden jóra fordul, ha a szívszeretet ereje vezet
IOU U E
Aztán elhomályosult a mese-tükör, és ismét magát a Föld bolygót láttuk.
Köszönjük, hogy ennek részesei lehettünk.
