Megjegyzés : Ezt a verset 2010-ben jegyeztem le. Az akkori önmagamról szól, azaz a tanulásom fázisairól. Valamiért újra előkerült, hát ismét közre adom
Tudatosodás
Sokáig a „fejemben éltem”
Mindent aprólékosan kigondoltam,
Megterveztem minden percem.
Ha bármi eltért attól, azt már
Sikertelenségnek vettem.
Eltartott egy ideig,
Míg megtanultam
A szívem szavára figyelni,
A világban „csak úgy”
Boldogságosan lenni.
Azt hittem, ha engedem,
Hogy minden, és mindenki
Élje kedvére életét
Akkor én egy báb leszek
A sors tenyerén.
Az első lépcső,
Mit nagy nehézségek árán
Sajátítottam el:
Arról beszélj, amit akarsz!
Elméletben már tudtam,
Amire fókuszál az eszem,
És érzelmem,
Azt vonzom magamhoz.
No de hogy lehet
Mondatokat alkotni
NE, vagy bármi más
Tagadó-szó nélkül?
Leítram az óhajom,
Vagyis csak azt hittem,
Mert valójában
Azt fogalmaztam meg,
Mi az, mit végképp nem akarok.
Elkeserítő volt az eredmény.
Aztán elkezdtem figyelni,
Hol is tévesztem el a „rendelést”
Szép lassan rákaptam
A boldogságos,
Bizakodó szavakra,
De nyomban előbújt egó-m,
Folyton suttogott, duruzsolt:
Te nem vagy boldog, bizakodó.
Nézz körül életedben!
Találsz ott bármit is,
Amivel tényleg
Meg vagy elégedve?
Szóval ott tartottam,
Ahol elkezdtem:
Kétségek és miegyéb.
Eljött a nap,
Amikor fogtam ezt az egészet,
Mi én vagyok
Jót-rosszat, fényt és sötétet
Szépen tudomásul vettem,
S magamhoz öleltem
Ettől fogva működik a csoda.
Persze vannak
Dédelgetett terveim, vágyaim
No és sokszor sors ajándéka
Ettől igencsak eltér.
Időnként sokkal jobbat kapok,
Mint megrendeltem, hát
Gyermeki kíváncsisággal figyelem
Mi életemben megterem.
Már nem tűnődöm,
„mi is lehetett volna”,
Vagy „mi lesz”
Csak örülök annak, ami van,
S élem a jelenem boldogan
A további bejegyzéseket a http://jolevakozvetitesek.
