Drága Gyermek!
Figyeld meg, a dolgok mindig akkor romlanak el,
mikor az emberek „elbeszélnek” egymás mellett.
Ki-ki azt hiszi, a másik érti szavát, és elfogadja az Ő „igazát”
Aztán menet közben kiderül,
mivel minden résztvevő a saját gondolatmenetével volt elfoglalva,
meg se hallotta embertársa szavát, és eltérő vélekedését.
Ebből aztán jó kis kalamajka tud kisülni.
A felek egymást hibáztatják, holott egyik 19, a másik egy híján 20
Szóval az új energiában az jár jól, ki odafigyel, társa mit is mond.
A legapróbb részleteket is megbeszélik, letisztázzák,
ki, mit, és hogy értelmez a másik közlése nyomán.
Ilyenkor derül ki, hogy egy-egy szó, mást jelent a résztvevők számára.
Míg ez így van, közös álláspont, vagy megértés hogy jöhetne létre?
Javasoljuk a következőt:
Valaki elmond röviden, tömören, lényegre törően pár mondatot.
A másik a saját szavaival összefoglalja,az iménti közlést ő hogy értelmezi.
Ha a beszélgető társak így járnak el, megszülethet a megértés.
Lehet, az álláspontok változatlanul eltérők maradnak,
de mindkét fél gazdagodik az által,
hogy rálát a másik gondolatmenetére, filozófiájára, életlátására.
Mivel a résztvevők ebben az esetben
kíváncsian figyelik beszélgető partnerüket,
béke, és érdeklődés járja át őket.
Itt már nem a meggyőzés, „térítés” a cél,
hanem a megértés, a másság tényének elfogadása,
miközben mégis ki-ki „önmaga marad”
Így ki-ki harc, és hadakozás nélkül láthatott rá,
hogy a sajátja mellett még hányféle vélekedés létezik,
mik békésen megférnek egymás mellett, ha a résztvevők így döntenek
I O U E
