Egy gyöngyszem 2009-ből
APRÓSÁGOK
Kedves barátom, hogy éled életed?
A gondokra, bajokra figyelsz minduntalan?
Ezt tettem sok évig, de változtattam.
Megnyitottam szemem és szívem
a csodáknak, Ég és Föld adományának:
napfény csillogásának, felhő változásának,
levelek susogásának, madarak táncának.
Aztán itt a babák gügyögése, picik tipegése,
ismeretlen mosolya, barát ölelése.
Ezek mellett régen elrohantam,
ma hálás a szívem értük.
Béke és derű van bennem.
Mi rajtam áll változtatok,
mi nem, azt megáldom.
A jelen öröme kacagása és mókája
igen sokat jelent nekem.
Elég sokáig tartott, míg
a Vonzás Törvényét megértettem :
minden, mit mondok, gondolok, vagy érzek
energia, mi szétterjed a térben.
Hasonló dolgokat vonz, majd visszatér.
Ezért használok szép, bíztató szavakat.
Örülök mindennek, aminek lehet,
így építem magam, és környezetem.
Azt is megtanultam, a düh nem jó tanácsadó,
meg hogy mindig létezik egy humánus megoldás.
Aki nagyhangú, agresszív, csak fél,
vagy sarokba szorítva érzi magát.
Csupán én vagyok „kéznél” kinn a
keserűségét levezetheti.
Ilyenkor eldönthetem, csatlakozom-e a játszmájába,
vagy csöndesen, harmóniában tartom magam.
Ez utóbbi az esetek zömében beválik.
Lenyugszik, kinek nemrég még „habzott a szája”,
sőt, még értelmesen beszélni is lehet vele.
Olyan jó, hogy egyre több ember
tudatosan éli életét: keresi a szépet és jót.
Bár még nem ez a mérvadó,
de a világ mégis szépen, lassan változik.
Sokan fáradtak már bele a háborúzásba,
ezért a békét és harmóniát keresik.
Megismered őket, mindig jókedvűek,
örülnek, ha segíthetnek.
Azt figyelik, hol, milyen kiút létezik,
a problémák, kihívások, őket csak edzik.
Nem hárítják másokra a felelősséget.
Mióta így élek, boldog vagyok.
Várom, melyik nap milyen ajándékot tartogat,
mi vidámítja meg a napot,
igazán élvezem, hogy élek, hogy vagyok.
